Airbus üzemlátogatás

Az Airbus-nál jártunk

2011. április 14.-e a logisztika napja volt Hamburgban. Ez azt jelentette, hogy több logisztikával és szállítmányozással foglalkozó cég nyílt napot tartott. Az én érdeklődésemet az Airbus keltette fel, be is jelentkeztem jó előre. Csak az vehetett részt a programon, aki előzetesen regisztrált. Már a regisztrációkor meg kellett adni igazolvány számot, amit érkezéskor ellenőriztek is.

A francia-német repülőgépgyártó vállalat először előadást tartott nekünk a vállalatról és logisztikai rendszeréről, majd egy rövid sétát tehettünk néhány raktár épületében.

A legérdekesebb adatok: 1969-ben alapultak, 2000-ben építették meg az A380-at (kétszintes repülőgép).

1995-ben az amerikai repülőgépgyártó vállalat, a Boeing piaci részesedése 83% és az európai Airbus-é 17%,  ezzel szemben 2009-ben a Boeing piaci részesedése márcsak 48%, míg az Airbus-é 52%. Ha jól értettem 530 repülőt építettek 2009-ben.

Az Airbusnál megközelítően 52 500-an dolgoznak, 20 nyelven beszélnek, 348 légitársaságnak (lízing cégek is) szállítanak repülőgépeket vagy alkatrészeket, ez 88 különböző nemzetiséget jelent. És eddig 6500 repülőgépet gyártottak.

Nagyobb központjaik Toulouseban (Fro.), Hamburgban, Frankfurtban, Miamiban, Pekingben, Bangaloreban (India), Singapurban és Washingtonban találhatóak. A franciák inkább a technikai, míg a németek inkább  a logisztikai feladatokat látják el.

A bűvös 80-as. Arról is meséltek nekünk, hogy ahhoz hogy egy repülőgép egy repülőtéren gondtalanul közlekedhessen be kell tartaniuk a bűvös 80-as határokat. Vagyis hossz: max. 80 méter, szárnyfesztávolsága: max. 80 méter, a repülőgép magassága pedig nem lehet több 80 lábnál.

Az Airbus munkanyelve az angol, így az előadók elvileg németül beszéltek, gyakorlatilag angol kifejezéseket kötöttek össze német toldalékokkal. Érdekes volt, hogy előadás közben két lány folyamatosan papírlapokat tartott fel az előadónak, amiken az állt: 10 perc, 5 perc, 2 perc. Amikor lejárt az idő, nem hagyták, hogy befejezze a mondatot, kellett menni a következő programra.

Az üzemlátogatáson szétszedtek minket 8-as csoportokra és 3 kísérőt kaptunk: egy vezetőt, aki beszélt, egy biztonsági őrt, és még egy alkalmazottat, aki azért kellett, hogyha bármi történik legyen szabad ember. Nálunk például egy lány elkószált, neki kellett visszahoznia...

Sajnos nem sokat láttunk a 35 000 km2 alapterületű raktárból. Ami következtetést le tudtunk vonni az az, hogy óriási rend van, minden agyon van címkézve, a legjelentéktelenebb munkásnak is saját számítógépe, nyomtatója, íróasztala, széke van. Azokra gondolok itt, akiknek az a feladata, hogy szétválogassák a bejövő árut, összeválogassák a kimenő árut. ( Mintha nálunk a Tesco-ban minden targoncás fiúnak saját számítógépe lenne, és mikor egy raklapot 20 méterrel odébb szállítottak, azonnal leülnek a gép elé és dokumentálják. ) Egy hatalmas nagy 10 méter magas raktárban a sarokban ott van 8-10 íróasztal, és ott a hangzavarban dolgoznak.

Sok helyen látható a Sauberheit+Ordnung=Sicherheit felirat. Az az a tisztaság plusz a rend egyenlő biztonság, és 15 méterenként piros söprűt és kis lapátot helyeztek el.

Amit nagyon furcsálltam, hogy nagyon kényelmes munkatempóban dolgoztak az emberek, semmi sietség, semmi hajtás...mintha egy arab országban lettem volna: többen kísértek minket a kelleténél, a dolgozók lézengtek, azt a látszatot keltették, mintha senki nem dolgozott volna. 11 órakor voltunk ott és a legtöbb ember az étkezdében és a dohányzóban időzött...lehet, hogy uborkaszezon van...nincs elég megrendelés...

A legnagyobb alkatrész amit láttunk egy szárny volt egy nagy fadobozban. Később megnézhettük az asztalosműhelyet is, merthogy az is van: az egyedi szárnyaknak egyedi fadobozokat készítenek. A narancssárga dobozba mindig alkatrészeket tesznek, a citromsárga sárga dobozba mindig az összeszereléshez szükséges szerszámokat.

Később felmentünk az irodai részlegbe is. Ott is ugyanezt a pangást tapasztaltuk: 6 fős irodában 2 ember, 12 fős telefonos ügyfélszolgálaton 4 ember dolgozott. Az egyik szobában épp tárgyaltak, egyáltalán nem zavarta őket, hogy mi arra jártunk, nyugodtan szünetet tartottak...nem tudom, hogy épp a szabadságolások kellős közepén lehetnek-e, pedig azt mesélték, hogy napi 24 órában dolgoznak, heti 7 napon.

Ez lenne a jövő?