Általában az amerikaiakról szoktuk azt gondolni mi magyarok, hogy mennyire buták. Minél hosszabb ideje vagyok itt, annál inkább az az érzésem, hogy vagy a németek is nagyon buták vagy mi magyarok kapunk nagyon magas szintű képzést.
Gazdasági példákat most nem említek, mert azokat elég annak tudni, aki azt tanulja, viszont bemutatnék néhány földrajzi/történelmi hiányosságot mutató példát. Talán a legszembetűnőbb és leggyakorlatiasabb példa az EU-tagságunk.
Magyarország 2004. május 1.-én belépett az EU-ba. Ennek következményeként ma elvileg útlevél nélkül, személyi igazolvánnyal utazhatunk bárhova az EU-n belül, és minden ügyintézésünkhöz elegendőnek kellene lennie a magyar személyinek. Ehhez képest tőlem folyamatosan az útlevelemet kérik (bankban, bevándorlási hivatalban, könyvtárban, nyelviskolában, véradásnál, stb.). Amikor megkérdezik honnan jöttem, kicsit elgondolkodnak, majd visszaadják a személyimet mondván nem EU-tag, adjam az útlevelemet. Bezzeg a belga lány bármit el tud intézni személyivel :)
Tanultunk német órán a világháborúkról. A tanár megkérdezte, hogy mely országok voltak Németország oldalán. Mikor mondtam, hogy Magyarország, a tanár tágra nyílt szemekkel megkérdezte, hogy mikor? Ennyire nem vesznek rólunk tudomást...
Vagy például az állampolgársági ismereteket oktató tanárnak fogalma sincs róla, hogy Jugoszlávia már nem létezik (a Szovjetunió felbomlásáról általában szoktak tudni).
Egy átlag német nem tudja felsorolni Németország szomszédait. Volt egy TV-műsor, ahol egy 10 éves, egy 20 éves, egy 40 éves és egy 50 éves német vetélkedett egymással. Mindenféle tantárgyból mérkőztek például matematika, irodalom, természetismeret, földrajz. Az volt a feladat, hogy egy vaktérképen jelöljék be Németország szomszédait. Talán csak a 10 éves talált el minden országot helyesen.
Az elit főiskolám operációkutatás óráján az öt csoporttársamból egy se tudta Luxemburgot elhelyezni a térképen.
Az állampolgársági ismeretek tanár - aki ezt oktatja - nem tudja, hogy már 17 tagja van az Euro-zónának.
Nagyon szeretnek kreatív feladatokat adni nekünk a tanárok. Például felírnak egy szót a táblára és megkérdezik, hogy mi jut róla eszünkbe. Egyszer a demokrácia volt a táblán, mire az iráni csoporttársam szomorúan felsóhajt: álom. A tanár elkerekedett szemekkel nézett rá, hogy ugyan miért lenne álom. 20 percen keresztül kellett neki mesélni az iráni politikai helyzetről, mert még soha sem hallott az ottani lázongásokról.
Azt sem tudják, hogy a 3 hatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó, bírói) ellenőrzi egymást. A tanárt 10 percig kellett győzködni.
Vagy egyik nap jött egy kubai, és a tanároknak hirtelen csak a cuba libre, meg a salsa jutott eszébe. Már szinte meg sem lepődtem rajta, hogy meg sem kérdezték tőle, hogy jutott egyáltalán ki az országból.
Hogy ne csak a németek földrajzi ismereteiről írjak: van most egy afro-amerikai csoporttársam, aki Észak-Amerikáról tartott prezentációt. Felrajzolta Amerika térképét a táblára, szépen beírta hol van Kanada meg Mexikó, mire a kínaiak rászóltak hogy Alaszkáról megfeledkezett. Egy gyors mozdulattal rábökött a tábla bal alsó sarkára: itt van! A kínaiak tovább tesztelték: és hol van Hawaii? Azonnal érkezett a válasz: hát Alaszka mellett, egy ugrásnyi távolság van a kettő között...
Melegszívű közel-keletiek
A januárban kezdődött német tanfolyamom véget ért és utolsó órán partit rendeztünk. Megbeszéltük, hogy mindenki hoz valami süteményt vagy innivalót. Én mákos gubát készítettem. Mivel nem volt elég tányér öten eszegették a mákos gubámat ugyanabból a tányérból :) Nagyon vidám látvány volt. Főleg az ecuadoriaknak ízlett, azt mondták nekik is van egy hasonló süteményük.
Mivel két tanár tanított minket naponta váltakozva, így másnap is ünnepeltünk. Mindenkinek megint kellett vinnie valamit. Én egy kicsit később érkeztem vissza szünetről és már tényleg nem volt tányér. Aki mellé leültem automatikusan elém tolta a tányérját, hogy én is ehetek az övéről :)
Vagy például ha valamelyik közel-keleti csoporttársam éppen evett valamit miközben velem beszélt, mindig kérdezés nélkül a kezembe nyomtak valami finomságot. :) Egyszer valaki csokit vett elő, kettétörte és a háromnegyedét nekem akarta adni, alig megtartva valamit saját magának.
Tegnap már azt is felajánlotta valamelyikük, hogy nyugodtan oda költözhetek hozzá, ő úgy sincs otthon egész nap, mert dolgozik, és így sok-sok lakbért megspórolhatok, mert diákként minden cent számít. Van igazság a szavaiban.
Állampolgársági ismeretek
A német nyelvtanfolyam után a csoport nagy része állampolgársági ismeretekkel folytatta tanulmányait. A munkaügyi hivatal megmondta nekik, hogy csak akkor kapnak munkanélküli segélyt, ha elvégzik ezt a tanfolyamot.
Nagyon érdekes dolgokat tanultuk. Ez egy két hetes gyorstalpaló tanfolyam volt. Leszámítva, hogy nem voltak túl okosak a tanáraink, mi egész sok új ismerettel gazdagodtunk. Nagyon nagy hangsúlyt fektettek a történelemre. Nagyon nehéz szövegeket, tele ismeretlen szavakkal kellett megtanulnunk, amik főleg a hitleri időkről (a hitler elleni merényletekről) és a kettészakadt országról szóltak. Én például nem tudtam, hogy Kelet-Németországba Angola, Mozambik, Kuba és Vietnámból hívtak vendégmunkásokat. Vagy azt sem, hogy Nyugat-Németországba először az olasz vendégmunkások kezdtek el özönleni.
Tanultunk rengeteg sok hivatalról is, ami érdekes és nagyon hasznos is lett volna, de sajnos villámgyorsan átszaladtunk a témán, mert a történelmet boncolgattuk nagyon sokáig.
Új német csoport
Most két új német csoportba is járok. Ez úgy lehetséges, hogy a duál oktatási rendszerű főiskolám 11 hét tanuló időszaka eltelt, és most 5 hétig vállalatoknál dolgoznak a tanulók. Utána 11 hétig megint beülnek az iskolapadba, majd megint dolgozni fognak. Ötvözik az elméletet a gyakorlattal. Szerintem nagyon hasznos, és egyre inkább elterjed a rendszer.
Mi cserediákok is próbáltunk gyakorlati helyet találni, de sajnos nagyon későn kezdtük el a keresést. Itt általában 3 hónappal előre szeretik lefixálni a cégek a leendő gyakornokokat. Na meg ugye németül sem tudunk anyanyelvi szinten, mint a vetélytársaink...
Hazamenni nem akartam, így úgy döntöttem megint beiratkozom nyelviskolába. Az egyik csoportom már biztos: hetente kétszer két óra kedvenc Volkshochschulémmal. Míg a B1-es szintű csoportomban sok közel-keleti: török, iráni, afgán és dél-amerikai: mexikói, ecuadori, chilei volt, addig a B2-es szinten sok a nyugat-európai: olaszok, francia, angol és a szlávok: lengyelek, ukrán, román.
A másik csoport, ami holnap dől el, hogy csatlakozhatok-e (kicsit magas már a csoportlétszám), ott ma voltam próbaórán. Minden nap 5 tanóra oktatás lenne és nagyon sok a távol-keleti, főleg kínaiak. Kína, Tajvan, Japán képviselői mellett van ugye az amerikai, akinek földrajzból még van mit tanulnia, van egy ír lány, egy orosz, egy ukrán, egy brazil lány, aki pont úgy néz ki, mint ahogyan elképzeljük a brazil strandokat a bikinis brazil nőkkel. Meg van egy arab fiú, még nem tudom pontosan melyik országból (talán Marokkó). A kínaiak elég okosak, legalábbis az amerikainál többet tudtak Amerikáról. :)
Néhány kulturális érdekesség
Afgán csoporttársam mesélte egyik nap, hogyan termesztenek, illetve részesülnek a máktermesztés bevételeiből az amerikai és Nato katonák...
Iráni csoporttársnőm pedig azt jegyezte meg egyik nap mikor sötét zöld pulóverben voltam, hogy ez a szín Iránban a kormányellenes tüntetők színe és jelenleg be van tiltva. Úgyhogy ha sötétzöld kendőt viselő perzsát láttok, éppen Ahmedinezsád ellen tüntet.
Ez a hölgy egyébként immunogenetikus és kísérletei során már 1400 egeret elpusztított.
Van egy török csoporttársam, aki mellett ma német órán ültem. Mikor elkezdtünk bemutatkozni, nagyon csodálkoztunk, mert minden adatunk teljesen megegyezett: mindketten a gyümölcsöt-zöldséget szeretjük, mindketten erasmus diákok vagyunk, mindketten nemzetközi gazdálkodást tanulunk, mindketten 24 évesek vagyunk, mindketten fiatalabbnak gondoltuk a másikat, még egy városrészen is lakunk. Talán csak annyi különbséget tudtunk felfedezni, hogy ő alacsony, én meg magas vagyok, mert ő, mint török, és én mint magyar természetesen testvérországból jövünk :) Ezt ő mondta.
A magyar oktatási rendszer hátrányának szeretném megjelölni a tantárgy nem elismerését. Nemcsak, hogy az európai erasmus-os diákoknak, de még ennek a török lánynak (Eylem-nak) is automatikusan elfogad a török egyetem minden Németországban teljesített tantárgyat. Nekünk magyaroknak egy darab tárgy elfogadtatásáért is nagyon keményen meg kell küzdenünk otthon a tanárokkal. Aztán vagy sikerül vagy nem...
