Vezető nélküli jármű, magyar-rétoromán nyelvrokonság, csupasz zsemlék

Vezető nélküli jármű

Ezt nézzétek meg!

Operációkutatás órán számolás helyett erősen az elméleten van a hangsúly (amit én nagyon nehezményezek) és az útvonal tervezésnél a hamburgi kikötő sofőr nélküli járműveiről tanultunk. Ezek az okos gépek a rakpartról a raktárba szállítják a konténereket az előzetesen beprogramozott koordináták alapján.

http://www.youtube.com/watch?v=nU3uZBl9gqg

Ez a videó pedig azt mutatja be, hogy milyen látvány tárul a daruban dolgozó hajót ki- és bepakoló személyzet elé. Természetesen női alkalmazottakkal :)

http://www.youtube.com/watch?v=zzmeRVA6QR4

A magyar és a rétoromán rokonnyelv?

Jött egy új lány a német csoportba, akinek térdig érő raszta haja van. Svájc francia nyelvterületéről való. Megkérdeztem tőle, hogy beszél-e rétorománul. Erre csak legyintett és azt mondta, hogy senki nem beszél rétorománul. Látván, hogy erősködöm, megkérdezte honnan való vagyok. Mondtam, hogy magyar. Ekkor egy "aha, minden világos, akkor mindent értek" tekintettel nézett rám, de akkor meg én nem értettem mire gondol. Kérdésemre azt mondta, hogy a magyar és a rétoromán nyelvnek vannak közös szavai, azt hitte, hogy ezt én is tudom, és azért érdeklődtem. Próbáltam ennek utána járni a neten, de semmilyen anyagot nem találtam, ami egy szövegben említeni e két nyelvet. A rétoromán az újlatin nyelvek nyelvcsaládjába, a magyar pedig a finnugorba tartozik.

Csupasz zsemlék

Németországban egy hete jelent meg az EHEC baktérium által okozott hasmenés járvány. Az én iskolámban és ismeretségi körömben nincs senki, aki megbetegedett volna. A hatóságok megtették a lehetséges óvintézkedéseket, a gusztusos szendvicseket áruló pékségek pedig elővigyázatosságból minden zöldséget mellőzve csupasz zsemléket árulnak. 

Nagyon fura, hogy így milyen egyhangú a kínálat :) A sok színes uborka, paradicsom, saláta tette olyan vonzóvá a szendvicseket, most meg vajas zsemléket árulnak egy szelet hússal vagy sajttal.

Nekem nagyon nehéz lesz így táplálkozni, az biztos... :(

Kollégiumi lét és indiai házasság

Már meséltem arról, hogy a kollégiumban ahol lakom nagyon barátságtalanok az emberek. Csodák csodájára valahogy mégis sikerült egy emberrel 4 hónap itt lét után összebarátkoznom. (Úgy látszik a négyes egy bűvös szám, mert az egyetemen is körülbelül 4 hónap után kezdtek el szünetben beszélgetni velem a csoporttársaim. Elég sok időbe telt megpuhítani őket.) Sőt egy a kollégiumban lány még azt is megkérdezte tőlem, hol van a szemetes. (50 méterre az épülettől van a kukánk.) Ez nagy szó, mert eddig a hallo-hallo, tschüss-tschüss szinten kommunikáltunk. Felfedeztem, azt is hogyha kiülök a bejárat elé a lépcsőre, akkor rövid időn belül sok arcot láthatok és megismerhetem, hogy tulajdonképpel kikkel is lakom együtt – legalábbis látásból. Eddig az idő ezt nem tette lehetővé.

Szóval az első ember, aki hajlandó volt szóba állni velem a mesébe illően szép helyen elhelyezkedő kollégiumban – egy erdő, egy botanikus kert és sok-sok park között lakunk, a kollégium két épülete között pedig egy patak folydogál és még egy kis vízimalmunk is volt, most már inkább csak gát meg szűrő van a helyén – egy indiai volt. Nem is tudtam, hogy lakik itt indiai, többnyire szlávok vannak, meg egy-két távol-keleti, közel-keleti, fekete és német. A mi emeletünk kifejezetten barátságtalan, a rendszeresen megtartott folyosógyűléseink arról szólnak, hogy különböző bírságokat szavazunk meg. Aki nem jön el gyűlésre mennyit fizet, aki nem fizet időben tagdíjat (wc-papírra, mosogatószerre, stb.) mennyit fizet, aki nem végzi el a ráosztott feladatot az mekkora bírságra számíthat. Imádnak vitatkozni, emelni a díjakat, persze dolgozni senki nem szeret, csak összecsapják a takarítást, aztán nagy hanggal szidják a másikat, hogy miért nem csinált meg valamit rendesen. Eldöntöttem, hogy több gyűlésre nem megyek, mert kínszenvedés.

Annak nagyon örülök, hogy sikerült nagyon olcsó kollégiumot szereznem, mindössze 180 eurót fizetek havonta mindenestül, ami nagyon kedvező. De ennek meg vannak a maga hátrányai, például 25 ember egy fürdőre: a múltkor nagyon mérges voltam, mert éjfél magasságában el akartam menni mosdóba, de mindig volt valaki. 5 percenként próbálkoztam, de egyszerűen mindig trónolt valaki a wc-n, úgyhogy fél óra sétálgatás után meguntam és elmentem aludni. 25 ember egy konyhára, főzni nem lehet, mert egyszemélyes a konyha és valaki mindig jön-megy a hűtő, a szekrények és az ajtó között. Sajnos mikrónk sincsen, az egyik sütőnk is elromlott, így az oly kedvelt pizza sütéshez is sorba kell állnunk (általában vasárnap mindenki pizzát eszik, mert vasárnap minden zárva van és azt a legegyszerűbb elkészíteni) és a múlt hónapban egy kiköltöző a közös porszívót is magával vitte.

A közvetlen szomszédaim feketék, akik nagyon mélyről jöhettek, mert nem ismerik az ajtó fogalmát: ki-berohangálnak egész éjszaka és egész nappal és csapkodják az ajtót. Hozzá még egy kicsit ordibálnak is, nehogy véletlenül valaki aludni tudjon. A szlávok is veszélyes népek – egy-két mosolygósabb emberkétől eltekintve. A múlt héten, amikor az én feladatom volt a konyha takarítása, éppen vittem ki a szemetet, amikor a nyitott ablakon kihallatszódott, amint a férj veri a feleségét és az kétségbeesetten kiabál. (Nemcsak diákok, hanem házaspárok és egyedülálló gyerekes szülők is laknak itt.) Nagyon megijedtem és nem tudtam hirtelen hogyan segíthetnék neki. Elgondolkoztam rajta, hogy ismerek-e látásból olyan fiút, akit most éjszaka felkelthetnék, hogy védje meg a honfitársa feleségét, de rájöttem, hogy nem ismerek ilyet. Egyedül meg nem biztos, hogy tanácsos lett volna odamennem. Kicsit álldogáltam az ablak előtt és lehet hogy észrevettek, mert elnémult a kiabálás. Utána elsétáltam belülről is a folyosón az ajtójuk elé, de akkor már csend volt, úgyhogy jobbnak láttam elmenni aludni.

Indiáról és az indiai szokásokról nagyon sok érdekes dolgot sikerült megtudnom. Például azt, hogy a szanszkrit nyelvben ugyanúgy megtalálhatóak a nőnemű, hímnevű és semleges főnevek, mint a németben a der die das. A szanszkrit az irodalmi nyelv, csak a műveltebb hinduk beszélik. Ismertebb nyelv a hindi, de összesen több mint 30 hivatalos nyelv van az 1 milliárd 400 millió lakosú országban. Kína és India a világ népességének 38%-át képviseli.

Indiában a mai napig erőteljesen él a kasztrendszer. Erről tudtam, de azon meglepődtem, hogy ezt ilyen határozottan megmondta nekem az indiai fiú, mert az eddigi indiai ismerőseim határozottan állították, hogy a kasztrendszer a múlté, már nem bír olyan nagy jelentőséggel, mint régen. Lehet, hogy azért merte ezt így kijelenteni, mert ő a brahminok kasztjából való. A brahminok a legfelsőbb kaszt, ők a papok leszármazottjai, értelmiségiek. Az indiai fiú tényleg nagyon okos, Phd diák és nagyon filozofikus gondolatmenetei vannak, sokszor alig bírtam követni.

Azt is mondta, hogy nem találkozott még magyarral, mire én megkérdeztem, hogy mi az első benyomása. Annyit mondott, hogy nem tűnök olyan beképzeltnek, mint a németek. Mondtam, hogy szegény keleti-európai országból jövök, mire fel legyek beképzelt vagy büszke.

Nagyon kedves gondolatnak tartottam, amikor azt mondta, hogy ő Magyarországot gazdag, nyugat-európai országnak tekinti, mivel közös a múltunk az osztrákokkal és a németekkel. Ő az Osztrák-Magyar Monarchiára gondolt és megkérdezte, hogy akkor mi németül beszélünk-e. Nagyon meglepődött, mikor mondtam, hogy mi nem tudunk németül, elszigetelt ország vagyunk Európa közepén (nem beszélünk nyelveket, nem szívesen utazunk külföldre) és még eurónk sincs. Mikor összehasonlítottuk, hogy 1 euró 250-300 forint, és 1 euró 65 rúpia, nem hitte el, hogy az ő általa gyengének hitt rúpiánál van ennyivel alacsonyabb európai valutaárfolyam.

Az indiai kultúra nagyon kollektivista, csoportszellemű: neki csak egy testvére van, mégis 13-an élnek egy háztartásban – nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, gyerekeik. Amikor kicsi volt, apukája Szaúd-Arábiában dolgozott, de nem érezte sohasem, hogy nem kapna elég szeretet, pont ellenkezőleg, úgy érzi, olyan mintha három anyukája lenne. A németekben nagyon nehezményezi, hogy ilyen individualisták és mindig csak magukra gondolnak: én, én, én.

A szaúdiakról mesélte, hogy apukája szemtanúja volt egyszer, amint lopás miatt egy férfink levágták a kezét. Valamint, hogy a szaúdiak egy házra elegendő pénzt ajánlottak neki, azért, hogy térjen át a muszlim hitre. Állítólag a szaúdiak még több pénzt kapnak, ha valakit át tudnak téríteni a saját vallásukra, de jó hindu lévén nem fogadta el az ajánlatot.

Kérdeztem tőle, hogy miért nem Amerikában csinálja a Phd-ját, azt mondta azért, mert Hamburgban nincs olyan sok indiai, de Amerika tudósainak 30%-a indiai családi háttérrel rendelkezik. Indiában bevett dolog, hogy érettségi vagy az alapképzés után a családok külföldre küldik tanulni csemetéiket mester vagy phd képzésre. Az indiaiak egyébként nagyon jól beszélnek angolul, hivatalos nyelvük, és amikor két különböző területről származó indiai találkozik, angolul beszélgetnek, az a közös nyelvük. Az iskolában kötelező bizonyos tárgyakat angolul tanulni. A hétköznapi életben is nagyon sok olyan szót használnak, amire nincs is szavuk az anyanyelvükön, csak angolul. Néztem egy-egy indiai filmet you tube-on, és nagyon gyanús volt, hogy időnként értettem egy-egy szót vagy kifejezést utána sokáig semmit. Most már értem, hogy vegyesen használják a két nyelvet, és az angolt teljesen beleolvasztották az anyanyelvükbe. A lányoknak elvileg ugyanolyan lehetőségük van egyetemre járni, mint a fiúknak, és a szülők igyekeznek is lányaikat minél jobb oktatásban részesíteni.

Az indiai fiú szerint az emberi gyomor nem húsevésre lett tervezve, mert nem tudja megemészteni azt. Ennek ellenére ma az indiaiak 95%-a fogyaszt húst és csak 5% mond le róla vallási okokból.

 

Beszélgetésünk során legérdekesebbnek a házassági szokásaikat tartottam. Indiában a házasság nem két ember között jön létre, hanem két család között. Házasságkötéskor az apa a vagyonának leányára eső részét odaadja a vőlegény családjának. Tehát az indiai családoknál nem a szülők halálakor örökölnek az utódok, hanem már házasságkötéskor megkapják az őket megillető részt. A menyasszony és a vőlegény csak asztrológia alapján köt egymással házasságot. Ez azt jelenti, hogy mikor egy lány házasodási korba lép (manapság 22-23 év) vagy egy férfi (28-30 év) akkor újság, internet, közvetítő vagy a családi kapcsolatok révén megpróbálnak olyan csillagzatú párt találni gyermeküknek, aki az asztrológia szerint illik saját gyermekükhöz: azaz a csillagképek illenek egymáshoz. A megfelelő csillagzat alatt született jelölteket csak ezután vizsgálják meg műveltség, társadalmi rang, szépség alapján. Az indiai fiú azt mesélte, hogy több olyan házasságról tud, amelyek tönkre mentek, mert a párok nem vették figyelembe, hogy mit mondanak a csillagokat.

Azon viszont meglepődtem, hogy ő még sohasem hallott arról, hogy sok indiai nő bőrfehérítő krémeket használ. Megkérdeztem, hogy ha ő választhatna két ugyanolyan tulajdonságú és szépségű indiai lány között, de az egyik világosabb bőrű lenne, melyiket választaná? Érkezett a válasz, hogy teljesen rossz a kérdés: nem ő dönt, hanem a család és nem a bőrszín árnyalata számít, hanem a csillagok állása.

Pékség, véradás, törökök utcája - Blogexport 2011. február 26.

Pékségek

Itt Hamburgban feltűnően sok pékség van. Nagyon sok van a metróbejáratoknál, az aluljárókban, a busz végállomásokon, az utcákon. Sok fajta finomságot lehet kapni. Valószínűleg a felgyorsult életritmushoz köthető, hogy nem csak egyszerű péksüteményeket árulnak, hanem nagyon gusztusos szendvicseket (tonhalas, szalámis, mozzarellás, tojásos, fasírtos, stb.) is.

Néha felkelek reggelente korábban és beülök egy pékségbe reggelizni iskola előtt. Nekem nagyon tetszik, hogy kint még teljesen sötét van, bent pedig párásak az üvegek az éppen sülő finomságok melegétől.

Az én kedvenc pékségem különlegessége, hogy nem kérni kell a péksüteményt, hanem mindenki vesz egy tálcát és saját maga a tálcára szedegeti ki a kiválasztott termékeket általában egy félkört megtéve a boltban. Ennek nagy előnye, hogy van bőven idő gyönyörködni a zsemlék, fánkok, szendvicsek, buktákban, nem kell rohanásszerűen valamire rábökni, mint a zsúfolt aluljárós pékségekben.

A pénztárnál való fizetés után pedig mindenki maga csomagolja be a választott termékeket, szeleteli fel a kenyérszeletelőgépben a kenyeret vagy leül egy asztalhoz és megeszegeti a reggelijét. (Ilyen tálcás megoldást már láttam más országban is, de hogy mindenki saját maga csomagol az nekem újdonság.)

Szerintem jó ötlet és az üzletnek is jót tesz. Minél több idő van nézelődni, annál több dolgot választanak az emberek (és a mögöttük levő sem türelmetlenkedik, hogy mennyi mindent kér még ez az ember, hanem egyszerűen csak kikerülik).

Véradás

A héten véradás volt az iskolában, amin nagyon szerettem volna részt venni, de elég sok akadállyal találtam szemben magam. Először is előre időpontra be kellett jelentkezni, de nem tudták megmondani, hogy magyarként jöhetek-e, vagy német betegbiztosítási papírok kellenek.

Másodszor: otthon rendszeres véradó voltam, amíg a legutolsó véradási kísérletemen nem közölte a doktornő, hogy túl alacsony a hemoglobinszintem (kevés a vas a szervezetemben, mert nem eszem húst). Azóta sok spenótot, kelkáposztát meg sötét zöld zöldséget eszem remélve, hogy helyreáll a vörösvérsejtszámom.

Harmadik apró probléma, hogy előző nap extra nagy szél volt és sikerült egy picit megfáznom.

Elérkezett a nagy nap: a véradás napja és nagyon gondolkoztam, hogy ennyi problémával szerencsét próbáljak-e vagy csak bolondot csinálok magamból.

Úgy döntöttem benézek angol óra után a második emeleti véradásra berendezett helyszínre. Direkt reggeliztem is, hátha mégis jók lesznek az eredményeim.

Első lépés a dokumentáció volt (ugyanúgy zajlott minden, mint otthon). Mikor a csoporttársaim határozottan közölték velem, hogy Magyarország nem EU-tag (mondták ezt az átlagnál műveltebb egyetemisták) és ezért lehet, hogy visszautasítanak, nem voltam túl boldog. De aztán a néni csak az útlevelemet kérte és németországi lakcímet. Úgyhogy az első akadályt sikeresen vettem.

Utána, mint a többiek is, én is kaptam egy A4-es oldal méretű papírt tele kérdésekkel, egyesével rákérdezve különböző betegségekre. Az ötös kérdés magasságától már annyira szakszöveg volt (csomó orvosi kifejezés), hogy segítséget kellett kérnem. Nagyon aranyosak voltak, felváltva fordítgattak nekem (németről angolra) olyan emberkék, akiket akkor láttam először.

Mire sikerült átvergődni az egész kérdőíven már sorra is kerültem a testhőmérséklet mérésen és vérmintavételen (olyan sokan voltunk, hogy sorba ültünk/álltunk). Volt egy kis hőemelkedésem 37,3 - gondoltam itt elvesztem. Viszont a kibuggyanó vért kellően sötétnek találtam.

A harmadik állomás a doktornő volt, akinek megemlítettem, hogy már egyszer voltam visszautasítva véradástól. Mosolygott és azt mondta, hogy ma kitűnőek az értékeim, a kis hőemelkedés sem volt gond.

Szabad volt az út, mehettem vért adni. Különösen örültem, hogy a vasszintem megfelelő volt és nem tanácsolta, hogy szedjek mindenféle kiegészítőtablettákat.

Nagyon gyorsan kipumpáltam fél liter vért: 5 perc alatt. Volt, aki 10 percig ott volt.

Utána terülj-terülj asztalkám várt minket: nagyon finom svédasztalos lakoma: sok-sok finom szendvicset ehettünk, hogy megerősödjünk. Én mikor úgy láttam, hogy kellően megerősödtem, ettem-ittam-jóllaktam, lementem a könyvtárba német házit írni (az első emeletre).

Már egy órája ott voltam az ablak nélküli, levegőtlen teremben, mikor eldöntöttem, hogy leszedem a kötést, amivel a tűszúrás helyét ragasztották le, mert nagyon zavart. Nem tudtam behajlítani a karomat, annyira húzódott a bőr.

Mikor letéptem az egész karomon körbetekert szalagot és megpillantottam a belilult karomat hirtelen elkezdtem szédülni. Gondoltam mindjárt elmúlik, de azért ledőltem az asztalra.

Valószínűleg nagyon elsápadhattam, mert néhány lány rögtön letett a földre és a lábamat egy székre tették. Akartam mondani, hogy jól vagyok, de azt hiszem nem jött ki hang a torkomon. Egy szempillantás alatt ott volt az orvos, és mivel csak félig voltam magamnál megitatott velem valami gyógyszert (nem örültem neki túlságosan, mert elég gyógyszer ellenes vagyok). Azt mondta 80 per valami volt a vérnyomásom. Próbáltam párszor felülni, de mindig annyira szédültem, hogy inkább visszafeküdtem.

Mikor kicsit később erőre kaptam, átmentünk egy másik szobába és kitártuk az összes ablakot. Nagyon aranyos volt az egyik csoporttársam, ott maradt velem még egy órát és folyamatosan adagolta a szőlőcukrot, meg a vizet. Mikor nem győztem hálálkodni csak annyit mondott, hogy "ez magától értetődő"- mármint a segítségnyújtás.

Törökök utcája

Már egy ideje nagyon igyekszem jó gyümölcsöt találni Hamburgban. Egy átlagos élelmiszerboltban nagy a zöldség-gyümölcs kínálat: nagyon gusztusosan, hívogatóan néznek ki a gyümölcsök, zöldségek. De mikor az ember beléjük harap szinte teljesen ízetlenek.

Gondoltam megkérdezem a perzsa csoporttársamat németen, hogy ő hol vásárol ízletes gyümölcsöt. Középkorú háziasszony, aki hozzá van szokva az édes gyümölcsökhöz ( a közel-keletiek nagyon szeretik a nagyon édes élelmiszereket). Azt javasolta menjek török boltba.

Hallotta a beszélgetésünket egy török halárus (szintén csoporttárs), aki azt tanácsolta nekem, hogy menjek heti piacra. Gondoltam ő biztosan otthonosan mozog a témában mivel török is és piacon is dolgozik.

Hát elmentem egy heti piacra. A gyümölcsök ugyanazok voltak. Elmeséltem neki a tapasztalataimat és akkor azt javasolta, hogy menjek biopiacra. Elmentem egy biopiacra, de ott sem voltam elragadtatva a kínálattól (teljesen ugyanazok a termékek voltak mindenhol, mint a normál boltokban is).

Egyik este egy másik török csoporttársammal meg egy belga lánnyal elmentünk a törökök utcájába egy török étterembe. Na, ott láttam sok-sok gyümölcsöt, meg is jegyeztem magamban, hogy világosban ide visszajövök.

Mikor világosban visszamentem azt láttam, hogy 80%-ban ugyanazok a gyümölcsök, zöldségek vannak: annyira jellegzetes az a néhány fajta alma, körte, kiwi, szőlő, paprika, stb. ami itt kapható. De 20%-ban akad finom ennivaló is: például találtam rothadó körtét! (Az itt nagyon jó jel, ha valami tud rothadni, mert nincs agyon nyomva mesterséges rothadásgátlóval.) Nagyon finom édes volt :)

Vettem sárga paprikát is (Magyarországon bogyiszlói paprika), ezt a fajta paprikát, nem nagyon lehet Közép-Európán kívül sehol sem kapni. Ezt Törökországból importálták, nem olyan finom, mint a magyar, de itteni viszonylatban jónak számít.

Hatalmas gránátalmát vettem, még nem kóstoltam, de remélem finom lesz!

Láttam okrát. Ez Magyarországon nem ismert zöldség. Úgy néz ki, mint a kicsi, hegyes zöld erős paprika, de sokkal húsosabb és édes. Pörköltszerűen szokták elkészíteni (hússal vagy anélkül). Nagyon finom. Én nem vettem, mivel sajnos nincsen konyhám. Vagyis 25-ünknek van egy konyhája és nem tehetem meg, hogy hosszabb időre elfoglalom az egészet...

Vettem nagyon finom sajtokat: bolgár juhsajtot, meg egy másikat. Vettem libanoni lapos kenyeret. Annyira elkapott a hév, hogy rengeteg mindent vettem és nagyon sok pénzt elköltöttem. Sajnos olcsóbbnak nem olcsóbb, mint a rendes bolt

Körülbelül 6-7 nagyobb török bolt van ebben az utcában, mindet alaposan körbe jártam. Szerintem én voltam az egyetlen fehér mindegyikben. Féltem is egy kicsit, hogy ki fognak nézni, de inkább pozitívan diszkrimináltak: például a pénztárnál nekem betették a dolgaimat egy zacskóba, a többiekhez meg csak hozzávágták a zacskót. Nagyon sokat profitálok a fehér bőrömből. Szerte a világon :) (Mondjuk talán az is szerepet játszik, hogy mindig mosolygok és nem vagyok lekezelő, mint sok német vagy más nyugati.)

A nagy török és közel-keleti családok kielégítésére 12 kg-os kiszerelésben árulják a rizst, tésztát, lisztet (hatalmas zsákok). A csicseriborsó és egyéb hüvelyesek is több kilós kiszerelésben kaphatóak, hatalmas üvegekben vannak olivabogyók és más savanyúságok. Itt nem lenne könnyű kis nyugati családoknak vásárolni. Én is jó darabig fogom eszegetni a sajtjaimat, olivabogyót, amit vettem.

A kenyér körülbelül 1 méter hosszú, 30 centiméter széles, magukhoz szorítva cipelik el a pénztárig, ott fizetés után kapnak egy kést, amivel kisebb darabokra vághatják.

Igazi közel-keleti hangulat van a boltokban: arab-török zene szól, a termékeken kettős felirat van: arab-angol vagy török-német, sokan az anyanyelvükön beszélnek. De meglepő, hogy a pénztárossal vagy az eladóval sokszor németül beszélnek. Mindig adnak számlát (ez a közel-keleten egyáltalán nem megszokott dolog, de úgy látszik az agyonszabályozott Németország hatással van rájuk).

Több indiai, fekete és távol-keleti családot is láttam a török boltokban: úgy látszik nekik sem ízlenek a németországi termékek. Muszlimok vagy családostul voltak (sok-sok gyerek a boltban szaladgált) vagy csak a férfiak. Nők egyedül nem vásároltak.

Több zöldségesnél is láttam, hogy több gyümölcsöt félbevágtak és egy kést beleszúrva ott hagyták a kupac tetején: kóstoló. Aztán mennek a családok, levágnak egy szelet sárgadinnyét, egy szelet körtét, egy gerezd mandarint, ami ízlett nekik abból vesznek 5-6 kilót.

Választások - helyesbítés, vasárnap senki nem dolgozik - Blogexport 2011. február 20.

Választások  - helyesbítés

Bocsánat, tegnap rosszul írtam: ma, február 20.-án, vasárnap szavaznak a hamburgi lakosok. Nem tudom, hogy a kampánycsend fogalma itt mennyire létezik, de tegnap, szombaton még nagyon aktívan tevékenykedtek a pártok: rengeteg tájékoztató anyagot és lufikat osztogattak.

Vasárnap minden zárva

Itt vasárnap senki nem dolgozik. De nemcsak a gyárakban áll le a termelés, az irodák, bankok, posták nem nyitnak ki, hanem még az élelmiszerboltok és bevásárló központok is zárva vannak.

Ma sétáltam a főutcán, úgy hívják Mönckebergstrasse (a budapesti Váci utcához hasonlít) és rengeteg ember lézeng arrafelé, de csak a kirakatokat tudják nézegetni, mert semmi nincs nyitva. Bementem egy bevásárlóközpontba is (nyitva volt), de ott is csak a folyosókon sétálgattak az emberek. Még az étkezdéknél is le volt húzva a roló. Az egész épületben egy olasz pizzéria és egy olasz fagylaltos volt nyitva.

Kikötőtúra, falmászás, biciklis postás - Blogexport 2011. február 20.

Kikötőtúra

Múlt héten elmentünk kikötőtúrára. Hamburg városa 1,5 órányi vonat/autóútra található a tengertől, de az Elba folyó biztosítja az idejutást.

Nagyon érdekes volt a hatalmas teherszállító hajók között hajókázni. Több darut is láttunk működés közben: messziről azt a látszatot kelti a kikötő, mintha éppen valami nagy építkezés kellős közepén lennénk. Holott e daruk segítségével emelik be a konténereket a kamionokból a hajóba vagy kipakolásnál a hajóból a kamionba.

A hajón folyamatosan táplálták belénk az információt, bár nem sokat sikerült elmentenünk (németül volt, túlságosan lekötött minket a látvány, rengeteg számadat hangzott el). A németek nagyon szeretik a számokat :) Egyet sikerült megjegyeznem, remélem jól: a legnagyobb hajó, amit beengednek ebbe a kikötőbe 6500 konténert tud szállítani!!! Íme egy kép róla:

Hamburgban általában nagyon nagy szél fúj. Hó egyáltalán nincs. Egyszer amikor 1 centiméternyi hó esett szombatról vasárnapra, a város még hétfőn is le volt bénulva. Az ég mindig szürke. Megfigyeltem, hogy egy-egy napsütéses napon, sok nő máris miniszoknyát vesz fel (ebben az a furcsa, hogy ugyan olyan hideg van, mint egy felhős napon). Jövő hétre mínusz 10 fokos nappali hőmérsékletet jósolnak. Bele se merek gondolni, hogy milyen hideg lesz, amikor a szél a plusz tíz fokot is nullának érezteti. Novoszibirszk mellőli orosz csoporttársam csak mosolyog ezen, náluk általában mínusz 20-30 fok van télen, de néhányszor már megtapasztalta a mínusz 50 fokot is. (Megnéztem a térképén, és nincs is olyan északon Novoszibirszk.)

A hajókiránduláson néhány bátor ember és én végig kint álltunk a hajó elejében (teljes valójában akartuk élvezni a látványt). Ennek az lett a következménye, hogy belőlem annyira kiszívta erőt a szél, hogy haza érve rögtön ágyba dőltem és néhány órát aludtam kora délután, de beteg nem lettem! Beteszek egy képet magamról, bizonyítékként, hogy még élek :)

Qi Gong

Írtam, hogy nagyon lelkes vagyok az új Sportspaß tagságommal kapcsolatban, és szeretnék kipróbálni minél több fajta órát. Egyre jobban kezd kikristályosodni, hogy mi az amire rendszeresen fogok járni és mi az amit csak egyszer próbáltam ki.

Például voltam indiai táncon, ami nagyon érdekes volt! Csak sajnos nem volt kezdő csoport, és a kezdők óráján is egy teljes koreográfiát tanultunk meg egy óra alatt. Ez úgy nézett ki, hogy egy 8 lépésből álló mozdulatsort egyszer megmutatott a tanár (aki magas, vékony és szőke volt - tehát semmi köze Indiához a gyökereit tekintve) négyszer elgyakoroltuk, majd ráépített következő nyolc elemet,majd még nyolcat, meg még nyolcat, meg még nyolcat (úgy össz-vissz 80-at). Mivel én már a legelső nyolcas alapmozdulatait sem tudtam kivitelezni, kicsit el voltam veszve egész órán... de azért tetszett.

Ehhez nagyon hasonló koreográfiát tanultunk meg (csak a női részét):http://www.youtube.com/watch?v=zt8_RHq3drQ&NR=1&feature=fvwp

Kipróbáltam egy Zum-Dance-et is: ez a latin táncok aerobikosított változata: salsa, merengue, cha-cha-cha mozdulatokat alapul véve erősítünk. A németek nem igazán szeretnek előre állni: mindenki a terem hátuljában tömörül, elől meg ott a nagy hely. Én mindig bátran beállok előre, de nem nagyon járnak jól velem, mert sokszor elveszítem a fonalat, mivel nekem nincsenek meg ezek a begyakorolt mozdulatsorok, így másokat is összezavarok.

Voltam Qi Gong-on is! Amikor a tv-ben idős, távol-keletieket mutatnak, ahogy lassú, megfontolt mozdulatokkal áramoltatják az energiát (chi-t), akkor ők qi-gong-ot csinálnak. Nagyon szép gyakorlatsort csináltunk végig mi is, de egy picit altató jellegű volt.

Ideális államforma

Spanyol órán a családi kapcsolatok kontra esélyegyenlőség a munkában témakörről kellett beszélgetnünk. Magyarul: ha megüresedik egy állás, melyik országban ki tölti be? Németországban biztos, hogy állásajánlatot hirdetnek meg és megpróbálják a feladatra legalkalmasabb embert megtalálni. Ezzel szemben a latin kultúrában, ahol a család és a barátok nagyobb szerepet játszanak az emberek életében, biztos, hogy megpróbálnák valamelyik családtagjukat vagy ismerősüket bejuttatni a céghez.

A tanár, aki spanyol (és mindig késik és mindig tovább tartja az órát) azon a véleményen volt, hogy nagyon helyes, hogy a család az első. Ezen a német diákok nagyon felháborodtak. Ők nagyon érzékenyek az egyenlőségre ebben a helyzetben, nagyon mélyen beléjük van nevelve. A vita kicsit messzire ment, a korrupción keresztül eljutottunk a különböző államformákhoz.

A diákok érveltek a demokrácia, szabadság, testvériség, egyenlőség elvek mellett, de a tanár egy pillanat alatt megkérdőjelezett mindenkit, hogy miért gondolják így? Szerinte a kommunizmus is nagyszerű államforma, van ahol működik. Az észak-koreaiak boldogok, a kubaiak is boldogan éldegélnek, az afgánokra sem kell ráerőltetni a demokráciát, mert vígan meg vannak nélküle.

Olyan jól érvelt, hogy a végén szinte meg voltunk győzve arról, hogy a kommunizmus a legnagyszerűbb államforma. Ahogy ő mondta: minden nép egy szemüvegen keresztül látja a világot, csak van akinek zöld üvegű a szemüvege, van akinek piros, másoknak barna, megint másoknak rózsaszín.

Állásinterjú rossz helyen, rossz időben

Ahogy a német mondaná: falscher Zeitpunkt, falscher Treffpunkt. Jelentkeztem egy pékségbe dolgozni. Egyértelműen beleírtam, hogy a pék-láncolat melyik üzletében lennék szívesen. Felhívnak, megbeszélünk egy időpontot. Odamegyek, szólok a dolgozóknak, hogy itt vagyok, hova kell mennem. Kicsit értetlenül néznek, hogy ők most nem várnak senkit, és nem is ez az üzlet telefonszáma, biztos, hogy jó helyen vagyok?

Mikor újra felhívtam a telefonszámot, amiről hívtak, a feleség vette fel a telefont, és mondta hogy most beteg a férje, nem tud menni. Gondoltam, jó. De azért kíváncsiságból megkérdeztem, hogy hova kellett volna mennem. Kiderült, hogy a város másik végébe, mint ahol voltam.

Bennem fel sem merült, hogy esetleg rossz helyen lennék, mivel a jelentkezésnél egyértelműen egy helyet jelöltem meg. A telefonban lehet, hogy elhadarta, hogy más helyszínre kell mennem, de biztos, hogy nagyon gyorsan tette, a fél mondatot elharapva.

Hát ezért kapkodtam úgy a süti sütéssel...

Isler

Február 16.-án volt a névnapom, és a német csoportomban szokássá vált, hogy akinek születésnapja van, az visz a többieknek valami édességet. Gondoltam én is sütök valami finomat. Szerettem volna valami nagyon egyszerű, könnyen elkészíthető sütit választani, amihez kevés hozzávalóra van szükség. Így bukkantam rá az islerre.

Csak 6 fajta hozzávaló kellett hozzá és azt írta a recept, hogy egy óra alatt elkészül. 5 adag. De mivel nagy a csoport én 20 adagot készítettem. 5 óra alatt.

Mivel huszonötünknek van egy konyhája a kollégiumban, gondoltam majd vacsora után, este tíz körül állok neki összemaszatolni a konyhát, amikor a többiek már készen vannak. Kicsit elszámítottam magam, mert csak éjfélkor jutottam be. Arra se számítottam, hogy a húsz adagomat, csak három körben tudom megsütni, és a tésztát is csak két körben tudtam kinyújtani (kicsi volt az asztal).

Aztán pedig jöhetett a sütő kitakarítása (nagyon szigorú bírságokat kell fizetni annak, aki nem takarít el maga után). A sütő természetesen már rég volt rendesen kipucolva, vastagon állt benne/rajta a zsír, úgyhogy neki álltam.

Éjszaka pihentek a lekvározott sütik, másnap pedig csokiba mártogattam őket. A végeredmény életem eddigi legfinomabb sütije lett :)

Nagyon szépen, egyenletesen száradt meg a csokoládébevonat, sikerült jó édes ribizli-eper-szeder lekvárt választanom bele. Ez nagyon fontos szempont volt, mivel a csoport nagy része közel-keleti, akik az agyon cukrozott-mézezett édességeket szeretik, például baklavát.

Szerencsére ízlett nekik, mind megették :) És a német tanár - aki valamiért rajong Magyarországért - megkért, hogy fordítsam le neki németre a receptet :)

Zöld McDonald's

Egyik este sült krumplit szerettem volna enni, és nem találtam egy dönerest sem...???...(Pedig, ahogy a törökök mondják: "Döner macht schöner"-A döner szebbé tesz.)

Viszont volt egy Mcdonald's. Észrevettük, hogy az étlapon szerepel egy Veggieburger nevű burger. Nagyon megörültem neki és ki is próbáltam: egész jó volt! Volt benne saláta, sajt, majonéz és hús helyett egy zöldségespogácsa (benne répa, borsó, krumpli).

Marketing órán tanultuk, hogy a McDonald's arculatváltásra készül, és szépen apránként lecserélgeti a piros-sárga logóját, zöld-sárgára. Párizsban megnyitottak egy éttermet, ahol csak salátát árulnak. Szeretnék kielégíteni a változó fogyasztói szokásokat, és környezettudatos cégnek látszani.

Kávézók pincér nélkül

Nekem nagyon tetszik, hogy nincsenek pincérek a kávézókban. Mindenki szépen beáll a sorba érkezéskor, kiválasztja a kis kávéját, kifizeti, elveszi, leül vele, iszogatja ameddig szeretné. Ha még egyet kér, felkel és újból a pulthoz megy. Gördülékenyebben megy a rendelés is, és nem kell vacakolni a borravalóval sem.

Falmászás, gerenda, egyensúlyérzék

Ismét eljött a játszóház ideje, amely havonta egyszer megnyitja kapuit a nagyoknak is. Amíg múltkor inkább a leglátványosabb főattrakciókra koncentráltunk, mint például az óriáscsúszdára:

a trambulinra (én is tudok ilyen magasra ugrani)

az ugrálóvárra

vagy a labiritusszerű játszóházra

addig most igyekeztünk felfedezni, az apróbb, kevésbé látványos, de ugyanakkor nagyon érdekes játékokat.

Például falat másztunk. Sajnos nincs kép róla, így nem tudom bizonyítani, hogy mennyire ügyes voltam :) Körülbelül 3 méter magas és 15 méter hosszú, eleinte 70 fokos, majd, 75, 80, 85, 90, 95, 100, 105 majd 110 fokos volt a pálya. Körülbelül 70%-át meg tudtam mászni leesés nélkül. 100 fok, második falnál már nagyon kicsik voltak a fogások (a körmöm meg kicsit hosszú...). A többség a második-harmadik falon lepottyant - pedig az még vádlis volt...

Volt egy nagy, 30 centiméter széles kerék tömör fából. Azon kellett egyensúlyozva előre haladni, vagy hátra fele.

Lehetett gerendán végig sétálni.

Volt egy siketekből álló fiatal csoport, akik legó-tornyot építettek. Én éppen a trambulinon ugráltam, amikor elérték az épület tetejét (5-6 méter) és összedőlt a tornyuk. Az akadálypálya minden emeletén állt egy tartó ember, akinek annyi volt a feladata, hogy tartsa a tornyot, hogy el ne dőljön, mellette két ember pedig adogatta a felette állónak a legó darabokat, hogy építsék tovább.

Körülbelül háromszor ilyen magas volt a siketek tornya (ezen a képen még egy másik épületrészben építettek a gyerekek tornyot, most átrendezés után már sokkal nagyobb belmagasságú térben lehet építeni):

A szőnyeges csúszdán nincs semmiféle korlátozás, így lehet fejjel előre, fejjel hátra, ülve, fekve, térdelve, guggolva vagy akár állva is csúszni, egy szőnyegen egyedül, ketten, hárman, négyen...

Petty Corruption

Angol órán ismét volt egy előadónk az üzleti etika témakörében. Ilyenkor a tanár (Derek from sunny Dublin) kényelmesen elhelyezkedik az utolsó sorban és átadja a terepet a prezentálónak. Mivel picik a csoportok - angolon körülbelül tizenketten vagyunk, logisztikán hatan, marketingen kilencen - így nincs az a nyomás, hogy 5 perc alatt le kell darálni az anyagot, mert különben a tanár leállít, hogy: "köszönjük szépen" - mint az otthoni vizsgámon. Így nem ritkák a 45 perces prezentációk: van idő videókat mutatni, megkérdezni a hallgatóság véleményét, a végén kérdéseket feltenni, stb.

A heti előadó a "kis összegű korrupciós pénzekről" tartott előadást. Érdekes módon ketté választotta a fogalmat: pénz, projekt elnyerésében előnyre szert tevés érdekében (kicsit magyartalan - bocsánat) és pénz hivatalos engedélyek meggyorsítása érdekében.

A következő volt az általa felhozott példa: "Képzeld el, hogy egy afrikai kis városban vagy a semmi közepén. Egy hárommillió dolláros projekt megvalósulása múlik rajtad, de szigorú határidőkhöz vagy kötve, nincs sok időd. Az afrikai hivatalnok közli, hogy csak 45 dollárért cserébe tudja meggyorsítani az engedélyek kiadását. Mit teszel? Fizetsz neki?"

Nagy meglepetésemre az egész csoport egyhangúan azt mondta, hogy fizetne. Azzal indokolták válaszukat, hogy a hatékonyság az első, és alkalmazkodni kell adott ország üzleti kultúrájához. Ha ott ez a norma, emiatt nem kerülhet Németország hátrányba!

Azt is tanultuk, hogy a kínaiaknál az ajándékozásnak olyan fontos szerepe van, hogy a vállalatoknak külön szabályzatot kellett írnia a kínaiakkal való üzletkötések használatához (muszáj volt beilleszteni az ajándékozást, mint gesztust).

Biciklis postás, választások

Míg Németország lakossága 80-85 millió körüli, addig Hamburgban 1,8 millióan laknak. Viszont hatalmas területen terül el. A metró-, buszvonalak 40-60 percesek egy irányban!

Mivel nincs egy központja, hanem minden városrésznek meg van a maga központi része, sokan mondják, hogy Hamburg nem is város, hanem egy nagy falu. Erre ma Patricia világított rá, aki a 25 milliós Mexikóvárosból jött az itt tanuló fiát meglátogatni.

A postások nagy része sárga téli kabátot hord és biciklivel hordja ki a leveleket!

Hamburgban ma, február 19.-én helyi választások voltak: polgármesterre, a hamburgi parlament képviselőire, önkormányzati képviselőkre lehetett szavazni.

A szavazás különlegessége, hogy itt, Hamburgban - szemben a többi német várossal - nem pártokra és listákra lehet szavazni, hanem személyekre. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nem  öt darab ikszet kell húzni, hanem húszat. A hamburgiak szeretik a rendszert, hogy még párton belül is válogathatnak az emberek között.

A jelenlegi polgármester: Ahlhaus, a CDU (Christlich Demokratische Union) pártból. Ez ugyanaz a párt, amiben Angela Merkel is tevékenykedik (ő is ellátogatott ide a héten).

Nemsokára többet fogok tudni a pártokról, a választási rendszerről, akkor majd utólag is elmesélem.

Sugárzás

Van egy egyetemi lap: Uni Spiegel, amiben szoktak érdekes cikkek lenni, és a nyelvezete sem annyira magas szintű, mint a Spiegel-é.

A februári számban írnak az atomerőművek biztonságosságáról. Egy gépészmérnök végzettségű, energiatechnológiára szakosodott, E.ON-nál gyakornokoskodó, jelenleg doktorandusz hallgató a következőt nyilatkozza: "Kevesen tudják, hogy egy tengerentúli repülős utazás során több sugárzás éri az embert, mintha öt évig közvetlenül egy atomerőmű mellett lakna."

Művészmozi, konditerem, Food Inc. - Blogexport 2011. február 12.

Media Markt

Még amikor Magyarországon voltam vettem egy szótárgépet a Media Markt-ban, de nem voltam megelégedve a gép szókincsével, úgyhogy visszavittem. Kaptam helyette egy ajándékkártyát, amire azt mondták, hogy 5 évig érvényes és bármelyik Media Markt üzletben használhatom, beleértve kb. 15 külföldi országot is.

El is mentem itt vasalót venni, és legnagyobb ámulatomra rögtön tudták, hogy mi az és szó nélkül elfogadták. Globalizáció :)

Adószám

Egyik este kaptam egy levelet az itteni adóhivataltól. Eléggé megrémülten, hogy csak most érkeztem és már is adózhatok? Milyen tevékenységemre?

Kibontottam a levelet és láttam, hogy az adószámom van benne. Minden regisztráltnak automatikusan küldik. Azt írták, ha elköltözök, ha nevet váltok, bármit csinálok ez az adószám nem változik. Úgyhogy ha néhány év múlva visszalátogatnék, ezt a kört nem kell még egyszer lefutnom.

Gyerekmegőrző

Találkoztam ma egy német fiúval, akinek vannak magyar gyökerei, de a családban otthon csak németül beszélnek. Ő önszorgalomból könyvből megtanult magyarul. Elég jól tud.

Tőle kérdezgettem apró hétköznapi dolgokat, amiket nem értek, például, hogy melyik hulladékot milyen színű kukába kell dobni.

Miközben sétáltunk, hirtelen megláttam egy csomó babakocsit az egyik egyetemi épület egyik tanterme előtt. Kérdésemre érkezett a válasz, hogy igen, minden egyetemnek van gyerekmegőrzője. A menzán is van külön játszósarok a gyerekeknek.

Mozi

Érkezett a héten még egy magyar lány, aki két hónapos gyakorlaton van egy hamburgi színháznál. Vele elmentünk egy művészmoziba. A helyszín megint a piros lámpás negyed..valahogy mindig ide keveredek...

Sötét, sikátoros utcák, csak férfiak sétálgatnak, megtaláltuk a live sex show-t, a sex mozi-t, és végül egy sötét udvar végében a mi művészmozinkat is.

A film nagyon érdekes volt. Olyan emberek életét mutatta be, akik a moziból élnek (vagyis mozit üzemeltetnek) a világ különböző pontjain. 4 helyszín volt: Burkina Faso (egy franciául beszélő afrikai ország), India, Észak-Korea és egy amerikai kis város.

Franciául, hindiül, koreaiul és angolul beszéltek, német volt a felirat. Egész jól értettük.

Burkina Faso-ban 3 férfi üzemelteti a mozit. Elég nagy dolog, hogy a falujukban létre tudtak hozni egy mozit, mert elég nagy a szegénység. Az emberek alig dolgoznak, sokat unatkoznak, így ha pénzhez jutnak rögtön elmennek moziba, mert más szórakozási lehetőségük nincsen. A férfiak feleségei arra panaszkodtak, hogy az ő férjeik nincsenek egész nap otthon, mint a többi férj, mert mindig csak az új filmek beszerzésével (egy 3 tekercses filmet 3 robogón 3 ember szállít az egyik helyszínről a másikra) és a mozi fenntartásával vannak elfoglalva.

Indiában egy vándormozi utazását, felépítését, működését, majd lebontását nézhettük végig. Hatalmas sátrakat építettek fel a nagy közönségnek és kerítéssel vették körbe az egészet. Leginkább faketrechez tudnám hasonlítani a bejáratot, ahol emberek tülekedtek a bejutásért, egymásba könyökölve, egymást fellökve, hogy azután a sátorban, a földön ülve végig nézhessenek egy indiai romantikus filmet (ahol természetesen a főhősnő a legvilágosabb bőrű).

Én az észak-koreai részt találtam a legérdekesebbnek, ahol az egyetlen női mozifilm technikus kulturális központban való munkásságába nyertünk bepillantást. Nagyon meggyőző volt, hogy az emberek mindig mosolyogtak, hatalmas parkjaik vannak gyönyörű szépen karban tartva, és a mozi filmek sok esetben tanító jellegűek. Mondták is a megszólaltatott emberek, hogy ha van valami problémájuk, elmennek a moziba, megnéznek egy filmet és rögtön választ kapnak a kérdésükre. Például megjelenik egy új gaz a kertjükben, a moziban adnak filmet a kertészkedésről vagy kezdőháziasszony megnézhet főzni tanító filmet.

Az amerikai rész nem volt túl érdekes.

Sportspass (konditerem és aerobik)

Többen javasolták már, úgy hogy elmentem felfedezni az itteni konditermek világát. Legszembetűnőbb különbség, hogy itt nem lehet csak egyszer-egyszer eljönni, egyszer-egyszer egy alkalomra fizetni (ugyanez igaz az aerobik foglalkozásokra is).

Mikor először érdeklődtünk, hogy mennyibe kerül egy alkalom, az volt a válasz, hogy ide nem lehet csak úgy bejönni, fel kellett írni a nevet, telefonszámot egy papírra, és várni, hogy időpontot kapjunk egy megbeszélésre.

A megbeszélésen személyre szabott edzéstervet készítenek mindenkinek testalkata, fizikai erőnléte, saját kívánságai alapján (na meg hogy milyen sűrűn milyen időpontban tud jönni). Személyi edző nélkül, önállóan nem lehet edzeni, mindig felügyelik az embert.

Az is meg van határozva, hogy mennyien lehetnek egyszerre a konditeremben, így sok helyen csak várólistára lehet feliratkozni és 1-8 hetet várni, hogy legyen üresedés. Egyébként elég különböző fogalmuk van a teltházról, mint nekünk: várólistás termekben alig néhány ember szokott lézengeni (szeretik a teret, nem szeretik, ha egyszerre minden gép igénybe van véve).

Én aerobik órákra iratkoztam be nagyon kedvező áron: havi 3000 forint a tagdíj és annyi órát látogathatok, amennyit csak szeretnék :) Nem tudom, hogy képesek az árakat ilyen alacsonyan tartani... (Bár a termek elég nagyok, egyszerre 40-50 ember is befér, az edzőnek mikrofonja van, hogy hátul is hallják, de még így is gyanúsan alacsony az ár ebben a központban.)

5 helyszíne van a Sportspassnak, mindet lehet használni a bérlettel. A központban, ahova én iratkoztam be 4 terem van, ahol folyamatosan délelőtt 10-től este 10-ig vannak órák. Tehát bármikor mehetek, és négy különböző foglalkozás közül választhatok. Két teremben különböző típusú aerobik órák vannak: bbrp (Bauch, Beine, Rücken, Po - has, láb, hát, fenék), box aerobik, step-aerobik, cardio, work out, bodyfit (nem nagyon tudom, mi a különbség köztük). A kraftfit-tet a múltkor láttam: bazi nagy súlyzókat vesznek a vállukra és egész órán azzal guggolgatnak különböző tempóban. Van egy jóga terem, ahol jóga, tai chi, qi gong, taekwondo, gyógytorna szokott lenni. És van egy táncterem, ahol salsa, merenge, tango, hip-hop, hastánc, swing, shakira tánc van.

A kínálat nagyon bőséges, én nagyon lelkesen elterveztem, hogy két naponta kipróbálok valamit: eddig voltam tartásjavító tornán és box-on, vasárnap indiai táncra megyek. A tartásjavító tornán főleg fiatalok voltak (20-25 évesek), amin meglepődtem. Hát igen, az egész napos ülőmunka túlságosan elpuhít minket... Bár a hasat, hátat kellett volna erősíteni, nekem másnap a felkaromban és fenekemben volt izomlázam.

Hogy a nagyságot érzékeltessem: a női öltözőben 250 szekrény van :)

Nagyon szokatlannak találom a fizetési rendszert. Amikor németre iratkoztam be akkor is és amikor aerobik bérletet vettem akkor is, azt mondták, hogy most nem, majd két-három hét múlva kell fizetnem.

Németre már három hete jártam, amikor megkaptam a csekket, amit be kellett fizetnem a bankban (nem a postán fizetik a csekkeket). Aerobikon pedig közölték, hogy csak bankszámlaszámmal lehet beiratkozni, készpénzes fizetést nem fogadnak el. És alá kellett írnom egy beleegyező nyilatkozatot, hogy három havonta leemelhessék a pénzt a számlámról. 3 havonta. Ennél rövidebb időre nem lehet edzésre beiratkozni.

Szokatlan, hogy ilyen hosszú időintervallumokban gondolkodnak. És az is, hogy ekkora nagy a bizalom: három hetet jártam fizetés nélkül...

Food Inc.

Mindenkinek ajánlom ezt a filmet: http://www.youtube.com/watch?v=3YKIDnBPZYU&feature=related

Angol órán megbetegedett az előadónk (minden héten valaki prezentál), és a tanár beleegyezett, hogy filmet nézzünk az etika témakörében. Miután legális formában valami technikai ok folytán nem tudtuk elindítani a filmet, a leleményes diákok a youtube-on próbálkoztak, (és meggyőzték a tanárt, aki ír és nem nagyon ért a technikához, hogy teljesen legális forrásból került oda a film), így tiszta lelkiismerettel néztük végig a filmet.

A film az amerikai élelmiszeriparról szólt. A monopol helyzetben lévő vállalatok piszkos húzásairól próbálja lerántani a leplet. Amerikában a húsipart 4 nagyobb vállalat tartja a kezében. A beszállítóikat (farmereket) olyan helyzetbe kényszerítik, hogy vagy elfogadják a termeléssel kapcsolatos feltételeiket vagy felbontják a szerződést (és csődbe megy a farmer).

Például a csirkéknek eredetileg 76 napra volt szükségük, hogy kifejlődjenek; ma az etetési kényszer, antibiotikum, egyéb tápszerek hatására mindössze 48 nap alatt kétszer akkora tömegre tesznek szert, mint korábban. A gyakorlatban viszont ez azt jelenti, hogy a szerveik és többi testrészük nem bírja tartani a fejlődési ütemet, sokan hamarabb elpusztulnak; sokan két-három lépésnél nem bírnak többet megtenni, mert a hirtelen megnövekedett tömeg alatt összeroskad a lábuk.

Az egyik gazda nem volt hajlandó sötétben tartani őket, ahogy a felvásárló cégek megszabták, és ablakokat szerelt a hatalmas tyúkól oldalába. Azonnal felbontották a szerződését. Beszélni sem engedik a gazdákat az állattartási szokásaikról, az is azonnali búcsúzással jár. Találnak mást a helyére gyorsan.

A másik nagy téma a kukorica és szója génkezelése. A lobbisták és az amerikai vezető politikusok közötti kapcsolatok, hogy mennyire összejátszanak. Ezekre a növényekre vezettek be kedvezményes adózást, támogatásokat, így ezeket a növényeket kezdték el tovább fejleszteni, növényvédőszerekkel kezelni. Az állatokat mind kukoricával etetik, mert olcsó és laktató, gyorsan híznak tőle. Ma a boltban kapható termékek 78%-a tartalmaz szójababot. Mindenben ott van (ketchup, majonéz, joghurt, keksz, mindenféle zacskós étel, még a csokoládéban is). És ezek a termékek már hozzánk Európába is eljutottak.

Nemrég a húsipari cégek azt is elérték Amerikában, hogy a klónozott hús csomagolásán, ne kelljen feltüntetni, hogy az klónozott állattól való hús.

Húsról nem tudok nyilatkozni, de zöldségek, gyümölcsök terén itt Németország sem remekel: külsőre nagyon szép gyümölcseik vannak Marokkóból, Argentínából importáltak, de annyira ízetlenek, hogy lassan valami biopiac után kell néznem, mert eddig csak banánból találtam ehetőt. Ma is vettem epret, amit valószínűleg még zölden szedtek le észak-afrikai testvéreink, és a hatalmas eper száránál még zöld volt, míg a csücske már kezdett rohadni. Paradicsom, saláta is nagyon ízetlen, narancs nagyon rossz.

Amiből itt igazán nagy választék van az a péksütemény: azok finomak is, szépek is, nem tudom ők honnan szerzik be az alapanyagaikat.

Apróbb kulturális különbségek

Német órán kaptunk egy olyan kérdést, hogy mit nem szeretünk a németekben. A latinok (két ecuadori, egy mexikói) azonnal rávágták, hogy nehezen viselik, hogy a németek soha nem fogadnak el segítséget. Például egy ismerős nehéz szatyrot cipel, megkérdezik tőle, hogy segíthetnek-e, és az a válasz, hogy: Ich kann allein.

Vagy soha nem kínálják meg őket, ha például kekszet vagy valami könnyen oszthatót esznek, de a latinoktól szívesen elfogadják.

Másik érdekesség az ünneplés. Ha egy európai partit szervez, általában 4-8-15-25 embert hív meg. Daniela a születésnapjára 40 embert hívott meg, és 100-an jöttek el (Ecuadorban nem kell bejelenteni, ha valaki hozza a testvérét, unokatestvérét, ismerősét) közülük sokakat akkor látott először.

Van egy csoporttársam, aki Iránban született, de mivel mindkét szülője afgán, ő nem kaphatja meg az iráni állampolgárságot. Így nincsen se iráni személyije, se útlevele, talán még a születését sem jegyezték be. Ez azért érinti nagyon kellemetlenül, mert míg általános és középiskolába tudott papírok nélkül járni (fizetős magániskolába), egyetemre már nem engedik beiratkozni.

A belga csoporttársam mesélte, hogy Belgiumban úgy összevesztek a flamandok a vallonokkal, hogy 6 hónapja nincs az országnak kormánya.

A mexikói csoporttársam azt mesélte, hogy ő a 35 évével Mexikóban nagypapa korúnak számít. A két ecuadori, akik 18 és 19 évesek (apa és anya korúak) úgy is viszonyulnak hozzá. Például felnéznek rá a kora miatt és megadják neki a tiszteletet. Latin-Amerikában egy átlagos lány 16-20 évesen szüli első gyermekét, 35-40 évesen már nagymama.

Szombati német plusz foglalkozásra eljött egy vietnámi apa a fiával. A bácsi több, mint 20 éve itt él. Oly mértékben a vietnámi közösségben tölti mindennapjait, hogy még mindig alig tud néhány szót németül. Ezzel szemben a fia aki már itt született, annak ellenére, hogy otthon mindig csak vietnámiul beszélnek saját bevallása szerint sokkal jobban tud németül, mint családja nyelvén.

Futószalag, Jüdische Zeitung és a bőrfehérítők - Blogexport 2011. február 5.

Negyedik heti élményeim:

Könyvtár avagy logisztikai elosztóközpont

A héten ellátogattam a helyi nagy könyvtárba (Zentralbibliothek) és amint beléptem, egy hatalmas futószalag hálózatot tekintettem meg. Üvegfallal van elválasztva a nagyközönségtől a visszahozott könyvek szétválogatására beprogramozott gép.

Amikor valaki visszahoz egy könyvet, ráteszi egy futószalagra, az leolvassa, hogy a könyv visszaérkezett, ha büntetést kell fizetni ki adja a számlát, és beszállítja a gépbe, ami részlegek alapján válogatja szét a könyveket, például: történelem, földrajz, gyerekkönyvek, nyelvkönyvek, stb. Amit a nézelődő ember ebből lát az az, hogy könyvek mennek körbe-körbe egy 12 méterszer 6 méteres alapterületű 2,5 méter magas futószalagalagutakkal és futószalaghidakkal behálózott gépen.

A büntetést jegyautomatákhoz hasonló gépeknél lehet befizetni (ha valaki későn hozott vissza egy könyvet), nem tudom, hogy a befizetést külön ellenőrzik-e, de az itteniek annyira becsületesek, hogy nem hinném, hogy sok visszaélés lenne.

A polcra végül egyelőre emberek teszik vissza a könyveket, de ahogy elnézem a fejlődés iramát, nemsokára robotokat vagy más technológiai megoldást fognak alkalmazni.

A könyvtár 3 emeletes és nagyon sok könyv van, az emberek bevásárló kosárral mászkálnak föl-alá és szedik össze a kiveendő könyveket.

A könyvkivételnél is nagyon modern megoldást alkalmaznak: egy üres asztal, rajta egy vonal, egy monitor és egy kártyalehúzó.  Mikor valaki összegyűjtötte a bevásárlókosarában a könyveket, odamegy egy ilyen asztal-géphez, előveszi a könyvtári jegyét (ami egy mágneskártya), lehúzza a kijelölt helyen, miután a gép beazonosította, elkezdi egyesével a vonalra pakolni a könyveket. Amint a gép leolvasta melyik könyvről van szó, megjelenik a monitoron, és teheti a következőt. végül ad a gép egy blokkot a könyvek címével és lejárati dátumával.

Ha valaki elfelejtené ezeken a gépeken lehúzni a könyveit, a kijáratnál megszólalnának a mágneskapuk.

Így elméletileg teljesen ki lehetne iktatni a humán munkaerőszükségletet. De azért van néhány ember is: ha beiratkozni vagy egy másik könyvtárból könyvet áthozatni szeretnénk, azt embernél kell kérnünk. Illetve minden emeleten számos információs pult található nagyon segítőkész munkatársakkal.

Könyvek magyarul

Jó néhány órámba telt, míg körbejártam a könyvtárat ( na jó, azért a Széchényi Könyvtárnál nem sokkal nagyobb), pedig alig néhány könyvbe néztem bele, inkább a tematikára koncentráltam, hogyha legközelebb visszamegyek, tudjam mit hol kell keresni. Van ugyan térkép, de mintha kicsit fejjel-lefelé lenne...legalábbis nekem úgy tűnik.

Ahol hosszabb időt töltöttem az az útikönyv részleg volt (mily meglepő :D ). A legtöbb német Olaszországról vagy Franciaországról vett ki könyvet, ott volt tumultus. Magyarországról 30-40 különböző útikönyvet találtam.

Később felmentem a harmadik emeletre is, ahol nagyon sok idegennyelvű olvasmány, főleg regény volt mindenféle nyelven, így a kis, vagy ritkább nyelveken is: vietnámi, cseh, latin,stb... Magyar könyvekből is találtam néhány darabot.

Könyvek, amiket végül kivettem

Bár nagyon tetszett az összes részleg, leginkább a gyerekkönyvek kötötték le a figyelmemet: nyelvi szempontból ugyanis ezen a szinten vagyok. Ki is választottam három könyvet, bár félek, hogy a három hetes kölcsönzési idő alatt nem fogom tudni kiolvasni őket.

Az egyik könyv címe: Arthur és a minimoyok, otthon most mutatták be moziban. A könyv írója Luc Besson, a Taxi és sok más francia film rendezője. Eddig hatvan oldalt sikerült elolvasnom. Nem értek mindent, de a lényeget körülbelül sejtem. (Lehet, hogy váltanom kéne még kisebb gyerekek mesekönyveire.)

Újságárusnál Jüdische Zeitung

Még az újságárusoknál is szoktam találni Magyarországról, Budapestről szóló útikönyvet. :)

Nagyon meglepődtem, mikor legelőször láttam zsidó újságot egy újságárusnál. Magyarországon, mintha kicsit próbálnák származásukat, vallásukat rejtegetni, itt meg az újságos kirakat legszembetűnőbb helyein vannak az újságaik: Jüdische ..., Jüdisch ... (sajnos elfelejtettem a pontos címeket). Mikor erre rákérdeztem mind az osztálytársaim, mind a német tanárom azt mondták, hogy nagyon érzékenyek a múltra. Nem szeretnék, ha ez (Hitler és a felsőbbrendűség) még egyszer előfordulna, ezért is engedik a sok bevándorlót és a zsidók szólásszabadsága ezért lehet ilyen "bátor".

A tanárom arra is felhívta a figyelmemet, hogy ne zsidózzak. A politikailag korrekt kifejezés a cionista.

Orosz nyugdíjascsoport

Felfedeztem, hogy minden héten van német beszélgető csoport a könyvtárban, mellyel a bevándorlókat szeretnék biztatni, hogy a kötelező német nyelvtanfolyam és állampolgársági vizsga után is használják német nyelvtudásukat. Sokan közülük családostul érkeznek és otthon csak az anyanyelvükön beszélnek, ami azért baj, mert a gyerekeik sem tanulnak meg rendesen németül, és ez a későbbiekben problémákat okoz.

Szóval elmentem egy ilyenre, és az én csoportomban csak idősebb oroszok voltak, akik az élet nagy igazságait boncolgatták (pl. az ókorban minden város víz köré épült). Nagyon aranyosak voltak és nagyon jól tudnak németül, de az orosz akcentusukat ők már nem fogják tudni elhagyni.

Az aluljáróban

A német emberek nagyon határozott emberek. Mindig tudják, hogy mit akarnak. Oly annyira, hogy miközben szélsebesen száguldoznak az egyik metróból a másikba, képesek fellökni egymást. Úgyhogy nagyon ébren kell lenni, nem lehet nézelődni, mert különben elsodorják az embert. De ez a magatartás szerencsére csak az aluljáróban jellemző.

Döneres

Pár napja nagyon gondolkodtam azon, hogy törökökkel dolgozzak. Két nap alatt összeszedtem a bátorságom és elmentem érdeklődni. A munkát nem kaptam meg, arra hivatkozva, hogy nem tudok törökül, de olyan szeretetteljesen lettem visszautasítva, hogy tüstént megbocsátottam. Ha így jobban belegondolok, tényleg csak egymásnak adnak munkát, elég összetartóak.

Így szomorkodva léptem ki az ajtón, mert valamit azért csak szeretnék dolgozni. De a rossz kedvem nem tartott sokáig, mert 10 perc alatt, amíg végig sétáltam a piac utcáján (Wandsbek Markt) négy pékségben is láttam, hogy segítőt keresnek. Volt, ahol ott hagytam a telefonszámom, volt ahol email-es jelentkezést kértek.

Folyosógyűlés

Nagy reményeket fűztem a folyosógyűléshez. 25-en vagyunk egy folyosón, egy konyhával, egy zuhanyzóval (WC-ből kettő is van). De nem nagyon akadályozzuk egymást sehol, mert mindenki többnyire be van zárkózva a szobájába. Reméltem, hogy legalább látok néhány arcot a gyűlésen, meg megismerem őket.

A gyűlés egy katasztrófa volt. A 25-ből 11-en voltunk ott, a többiek leiratkoztak. Egész végig azon vitatkoztak, hogy mekkorák legyenek a fizetendő büntetések! Büntetés, ha valaki nem jön a gyűlésre (és nem is iratkozik le), büntetés, ha valaki nem pakol el maga után, büntetés, ha valaki nem végzi el a ráosztott feladatot. Nem voltak németek, de a precízségre és rendre nagyon rászoktak már. ( A többség négy évet itt tanul.) Végül egységesen megszavaztuk, hogy minden bírság 10 euró. Nem olcsó mulatság!

Női kvóta

Egyik tanárnőnk az egyetemen felhozta, hogy most szavaz a német parlament arról, hogy legyen-e női kvóta, az az egy minimálisan meghatározott szám a politikai körökben, felsővezetők körében, amit nőknek kell betölteni. Nagy meglepetésemre főleg az osztálytársnőim voltak ellene, azzal az indokkal, hogy ők nem azért akarnak magas pozíciót betölteni, mert ez a szabály és nőt kell odatenni, hanem azért mert ők a legalkalmasabbak a posztra.

A német társadalom egyébként eléggé feminista a magyarhoz képest: vagyis a női és férfi szerepek nem válnak el élesen egymástól. A nőket nagyon megbecsülik. Van olyan osztálytársam, akit a férfi tanára félévig tanított, majd félévet otthon volt a gyerekeivel, félévet megint tanított, majd félévet a felesége tanított.

Talán ezért is van, hogy alig néhány barbi-baba külsejű nő mászkál az utcákon, bár a legtöbb hamburgi nő magas, vékony és szőke, még sincsenek annyira belekényszerítve a szépség üldözésébe; több nő pedig elég férfiasan öltözködik.

Bőrfehérítő krémek

Már említettem, hogy minden héten minden tantárgyból valakinek prezentálnia kell. Nekem minden órám a másodévesekkel van, ők egy év tapasztalattal a hátuk mögött, mind kitűnő előadók.

Én múlt héten Kuba kultúrájáról tartottam előadást spanyolul. Mivel a spanyol nyelvtudásom még elég passzív (mindent értek, de magamtól nem tudok mondatokat összerakni, mert minden németül jut az eszembe), ezért én felolvastam a mondókámat. Bár a tanár nem nagyon figyelt, pedig az ő kedvéért alig mondtam számokat (a mexikóiak nem szeretik az adatokat prezentáció közben hallani, csak utána vacsora közben beszélnek róluk), és betartottam a modern prezentáció kritériumait: maximum három szó szerepelhet egy dián. A többiek azért kitartóan figyeltek.

Ezen a héten pedig angol (etika) órán tartottam előadást, ami már sokkal jobban ment és könnyedén beszéltem 20 percet a témámról: bőrfehérítők etikája. Mivel ismeretlen volt a téma, a tanár és a csoporttársaim nagy érdeklődéssel hallgattak.

Az a lényeg, hogy az ázsiai nők fehérbőrűek szeretnének lenni. Ez néhány ezer évvel ezelőttre vezethető vissza, amikor a parasztok egész nap a földeken, a tűző Napon dolgoztak és csak az uralkodók engedhették meg maguknak, hogy az árnyékban hűsöljenek. Ezért az ázsiai kultúrák a világos bőrt a jóléttel, a műveltséggel és a szépséggel azonosítják.

A volt gyarmatokon, például Indiában az is szerepet játszik, hogy az uralkodó brittek hófehérbőrűek voltak.

A kozmetikai ipar pedig felismerte az igényt és elkezdett fehérítő krémeket gyártani és reklámozni. Ezek a reklámok néha kicsit messzire mennek: például mutatnak egy indiai lányt, aki sötét bőrű és nem talál se állást, se férjet magának. Elkezdi használni a fehérítő termékeket és rögtön kap egy jó állást és talál magának férjet. Az ok-okozati viszony miatt a reklámot Indiában betiltották. Íme két reklám, amit órán is bemutattam:

http://www.youtube.com/watch?v=ubbufbkbovY&feature=player_detailpage

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=i2Dwga63onY

Amikor Kínában voltunk anyukámmal, minket is állandóan fényképezgetni akartak és nem értettük miért. Amikor Thaiföldön dolgoztam és néztem a tv-t, nagyon gyanús volt, hogy egy 5 perces reklámszünetben miért mutatnak 4 bőrfehérítő reklámot.

A prezentáció végén mindig egy rövid vitára kell biztatnunk a csoporttársainkat. Nekem az volt az indító kérdésem, hogy "ha te egy sötét bőrű indiai lány lennél és nem találnál férjet, és nem kapnál munkát, akkor használnál-e fehérítő krémeket, hogy növeld az esélyeidet?"

A lányos téma ellenére a fiúk sokkal többet szóltak a témához. És mindenki használná a krémet, még ha egészségre ártalmas anyagokat tartalmaz is (ezek a krémek fő alkotó eleme a higany, ami nagyobb mennyiségben halálos). Meglepődtem, hogy a németek ennyire kollektivisták, és ennyire meg akarnak felelni a társadalmi elvárásoknak.

Mikor az ázsiai bőrfehérítést a nyugati soványság rögeszméjéhez hasonlítottam, hogy a nyugati nők minden áron fogyni akarnak, nem igazán értették a párhuzamot, és egyik lány megjegyezte:" De hát mi mind soványak vagyunk." Valóban azok, úgyhogy másik példát kerestünk: a fogfehérítést, hogy bele tudják élni magukat a feladatba.

Élelmiszer

Az élelmiszer árak nagyon magasak! Afgán csoporttársammal szoktuk a hazai és az itteni termékek árait hasonlítgatni és szörnyülködni. Érdekes módon a tej olcsó: 140 forint egy liter.

Nagy szomorúságomra a zöldségek, gyümölcsök szinte mind génkezeltek. (Alig találok rothadó gyümölcsöt, pedig vadászom őket). Ez azért baj, mert bár kívülről gyönyörű szépek, de mindegyik gyümölcs ízetlen.

Ezzel szemben, amennyire rosszak a gyümölcsök, annyira finomak a pékáruk. Rengeteg a pékség, rengeteg a péksütemény, szépen lassan végig kóstolgatom őket, szerencsére nehéz nem finomba botlani.

Az egészséges németek fehér kenyeret nem esznek. Minden kenyér és zsemle magos. Ez az árakon is meglátszik: 60 forintnál olcsóbban nem találok zsemlét, de jellemzőbb a 90-100 forintos darabonkénti ár.

Lehet, hogy én vagyok ügyetlen, de eddig nem találtam se vajat, se sót. Sóból csak valami egzotikus helyről származó kristálysó van, a vajak helyén meg vajkrémek és sajtkrémek.

A németek sokat tudnak a magyarokról, és sok magyaros ételük van. Legalábbis ők így hívják. Van magyaros szalámi, magyar gulyás, magyaros chips. Rájöttem, hogy a paprikát azonosítják Magyarországgal. Mindenben, amiben pirospaprika (a fűszer) van, az nekik magyaros. Ma például vettem ungarische Chips-et. Sima paprikás chips volt. Állítólag a magyar gulyáslevesnek sincs sok köze a mi általunk ismerthez. De van benne paprika :)