Április 16.-án, szombaton került megrendezésre Hamburgban a múzeumok éjszakája. Szerintem nem olyan nagy szabású rendezvény, mint Budapesten. Például sehol nem kellett sorban állnom (otthon 1-1,5 órás sorokat kell végig állni a múzeum bejáratánál a bejutásig). És a múzeumokban sem volt az a tumultus, mint mondjuk a Nemzeti Múzeumban vagy Sziklakórházban szokott lenni. Nekem jobban tetszik az otthoni karszalagos belépőjegyes megoldás is, itt csak egy darab papírt kaptunk, azt kellett végig nem elveszíteni.
A 47 résztvevő múzeumból 5-be sikerült eljutnom 18:00 és 02:00 óra között. A német tanárunk ajánlására a Hamburgi Történeti Múzeummal kezdtem, ami annyira elvarázsolt, hogy sokkal tovább maradtam, mint terveztem. Azután kiválasztottam a legtávolabbi múzeumot (mintha otthon mondjuk a szentendrei skanzenba látogattam volna el) a kikötő múzeumot, ahova vagy hajóval lehetett eljutni vagy egy nagy kerülőt téve vonattal. Én vonattal mentem, mert olcsóbb volt és mert a vonat 15 percenként a hajó meg csak fél óránként közlekedett. Utána megnéztem egy nagy hajót belülről. Hajnali egykor még felkerekedtem megkeresni az Afgán Múzeumot, és mivel az elég kicsike volt, hamar végigjártam, és emlékeztem hogy van még ott valami a közelben, így bepillantottam az utolsó 10 percben a Hajózási Múzeumba is.
Hamburgi Történeti Múzeum
A Hamburgi Történeti Múzeum egy gyönyörű szép parkban fekszik (Hamburgban nagyon sok park van). Érdekes, hogy pont annál a metró megállónál kell leszállni, ahol a piros lámpás negyedbe is, úgyhogy találkoztam sok jó kedvű fiatallal :) Ráadásul a múzeum és a piros lámpás utca közé építik fel az ideiglenes hamburgi vidámparkot is. Minden évben egyszer vagy kétszer egy hónapra szállítanak ide különböző hullámvasutakat, élményekben gazdag játékokat, óriáskereket, sok-sok céllövöldét, virsli-kolbász-vattacukor árust, nagyon sok mézeskalács, sör és vidám család múlatja itt az idejét.
A Történeti Múzeum olyan Hamburgnak, mint Magyarországnak a Nemzeti Múzeum: összefoglalja a múltat. Magyarországi tapasztalataim alapján arra számítottam, hogy különböző uralkodók portréit és történeteit fogom látni, valamint az általuk vívott csatákat. Semmi ilyesmit nem láttam. Amit láttam: hajó-hajó és hajó, kikötő régen, kikötő még régebben, kikötő ma. Nagyon interaktív múzeum: rengeteg a kép, a makett, a modell, nagyon sok vetítés van, gombokat lehet nyomogatni és a hajó kiköt, számítógépeken lehet részletesebb magyarázat után nézni, meg lehet tapogatni kiállított tárgyakat. Szöveg alig, szinte már keveselltem is: volt ahol kíváncsi lettem volna, hogy valaminek mi a neve, de nem találtam meg a kiírást.
Nagyon tetszett, hogy van külön gyereknyelven is magyarázat: ez meseszerűen, egyszerű szavakkal mesél el egy-egy eseményt (és még én is értettem). Viszont a múzeum elrendezése nem túl jó abból a szempontból, hogy semmi tábla nincs, hogy merre kell menni - én például egészen véletlenül 2015-ben a jövőben indultam és értem vissza 850-be -vagy például vannak termek, amik bejárata a mosdók mögött nyílik: akinek nem kell WC-re mennie az kihagy fontos kiállításokat, mert sehol nem jelzik, hogy a wc mögött 18.századi öltözet kiállítás vagy 20.századi volt Kelet-Németország kiállítás van.
A kiállított mini hajók és kikötői használati tárgyak nagyon érdekesek voltak, de mivel Magyarországnak nincs tengere, semmilyen nyelven nem értettem, hogy mi-micsoda ,valószínűleg ha magyarul mondták volna se tudtam volna hova tenni ezeket az eszközöket...
Külön érdekesség volt egy árverés és egy tánccsoport előadása a múzeum belső, fedett udvarában: napágyakat a földön és színes párnákat helyeztek el a lépcsőkön: ide várták a közönséget. Volt is nagy érdeklődés, amikor a tánccsoport 50-es, 60-as, 80-as évek slágereire táncolt. Nagyon jó hangulatot teremtettek a dinamikus tánccal: a férfiak dobálták a nőket. Ezt azért találtam szokatlannak, mert a táncosok szinte mind a hatvanas éveiket taposták... Így nem bírtam könnyen elszakadni ettől a múzeumtól.
Kikötő Múzeum
A Kikötő Múzeum tulajdonképpen egy nagy raktár, amiben elhelyeztek magyarázó feliratokat. Különböző targoncák, kisebb hajók, rengeteg szerszám, fűszer, hajózási okirat, hajókötél, olajos vasmacska található itt. Teljesen olyan, mintha egy ma is használatban lévő raktárt egy napra megnyitottak volna a nagy közönség számára (nagy a kosz, sok az olaj), de így legalább egészen valóságos :)
Érdekes információkat olvastam itt a gyerekeknek szóló szövegekben. Például, hogy vannak vezető nélküli teherautók. Az a feladatuk, hogy a hajó kipakolásánál segédkezzenek: be vannak programozva, hogy a legrövidebb utat megtalálják a hajó és adott raktár között, tehát mindig más útvonalon közlekednek...kicsit futurisztikusan hangzik, de kép is volt róla. A darukezelők, akik nők is lehetnek egy két hónapos betanulási időszakot követően dolgozhatnak önállóan. 30 méter magasban egy üvegpadlójú daruban egy joystick segítségével pakolják ki-és be a konténereket a hajókba. Legfeljebb 4 órát dolgozhatnak egy huzamban, mert a munka nagyon nagy koncentrációt igényel. A mai nagy hajók több, mint 10 000 konténer szállítására is képesek. Egy ilyen hajó bepakolásánál egyszerre 5-6 daru is dolgozik. Láttam MOL-os konténert is az egyik fényképen piros-fehér-zöld zászlóval, abban vajon mit szállíthatnak? A konténerekre általában a szállítmányozó cég logóját vagy nevét szokták ráfesteni.
Cap San Diego
Ebben a nagy hajóban szabadon lehetett föl-alá mászkálni. A legérdekesebb a gépház volt, azt nem minden nap lát az ember. 6 emeletet mentünk lefelé, amíg végre megérkeztünk a hajó aljába. Nagyon kellett vigyázni, mert nagyon szűk volt a hely - csak a vékony emberek táska nélkül fértek el benne - és minden nagyon olajos volt. A tengerészmérnökök - akik időnként egy-egy jeles alkalommal még mozgásba hozzák ezt a múzeum hajót - is nagyon vékonyak voltak és lelkesen magyaráztak az érdeklődőknek, hogy mi-micsoda, mit hogyan kell használni. A lépcsőkön is nagyon kellett vigyázni, mert nagyon keskenyek voltak a fokok, meg is mondták nekünk, hogy lefele csak háttal szabad menni. Mivel az érdeklődők mind nagyon fiatalok voltak, baleset nem történt, viszont torlódás sűrűn volt, mert az egész gépházban csak egy személyes keskeny folyosók vannak rengeteg érdekes olajos gép között.
Fel lehetett menni a hídra is (a kapitány kormányzófülkéje), ahol bármihez hozzá lehetett nyúlni: lehetett tekergetni a kormányt, a rádiót, nyomogatni gombokat...
Afgán Múzeum
Az Afgán Múzeumban bepillantást nyerhettünk az afgán nép életébe: volt jurta, népviselet, fűszerek, henna, képek a sivatagról, női ékszerek, tájékoztató az iszlámról, térkép az országról, ami megmutatta, hogy Afganisztán területének háromnegyed része hegyvidék, ami vagy lakatlan vagy csak nomád törzsek lakják. Itt Hamburgban a török és szláv (főleg orosz, lengyel, ukrán) bevándorló csoport után a perzsák (afgánok és irániak) képviseltetik magukat legnagyobb számban.
Hajózási Múzeum
A Hajózási Múzeum Hafencity-ben található, régen ide kötöttek ki a hajók, ma rendkívül modern épületekkel, parkokkal teli üzleti negyed a vizen. Nagyon kellemes itt sétálni a különböző kikötői szolgáltatásokat kínáló cégek toronyházai között. Minden épület a vízben áll, sok a híd, szebb, mint Velence :)
A Hajózási Múzeumban 10 percet tudtam mindösszesen eltölteni, mert hajnali kettő előtt 10 perccel már elkezdtek kivezényelni minket: "Nem szeretne inkább lefele menni? " kérdésekkel - fő az udvariasság.
Nagyon modern, 8 emeletes épület rengeteg kiállított tárggyal: hajók, egyenruhák, földgömbök, iránytűk, festmények, Beaufort (szélerősség-) skála értelmezések. Amit a legérdekesebbnek találtam rövid tartózkodásom során, az egy terem volt, amit viharba keveredett tengeri hajónak rendeztek be. Már a múzeum bejáratánál folyamatos hangos süvítést lehetett hallani. A kíváncsi látogatók fel is mentek az első emeletre a zajforrást keresve és ahogy beléptek hangos tenger morajlást, a vitorlákat csapdosó hullámokat és irdatlanul erős szelet tapasztalhattak. A vetítőn láthattuk a jobbra-balra billegő hajót, a légkondíciónálónak köszönhetően saját bőrünkön érezhettük az erős hideg szelet és az erősítőknek köszönhetően a szél süvítő erejét is teljes mértékben átélhettük: nagyon valóságos volt.
A fél éjszakás mászkálás után nagyon könnyedén merültem álomba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése