Templom

Ma este, húsvétvasárnap előtti szombaton elmentem egy lutheránus templomba. Azt hiszem Hamburgban evangélista többség van. (Nem sokáig, a törökök rohamosan szaporodnak.)

Kicsit furcsa volt, hogy este 11-kor volt istentisztelet, de gondoltam körülnézek. Eddigi ismereteimben az evangélista vallást a református vallás legközelebbi rokonának tekintettem, de a mai istentisztelet után úgy érzem, a római katolikus valláshoz sokkal közelebb áll - legalábbis, ami az itteni külsőségeket illeti.

Eleve a templom túl díszes, nem a református templomok egyszerűségét tükrözi, viszont mozaikok és képi ábrázolások sem voltak benne. Gyönyörű szép fafaragások, gerendák, kupolák, orgona, szószék. Az oltárt egy 4 méter magas faragott kereszt ékesíti. Nem nagyon tetszett, hogy a templom bejárata tele van pakolva mindenféle teával, kávéval, borral, csecse-becsével: nyakláncok, kulcstartók, értelmetlen vackok, stb.. Egy pillanatra eszembe jutott a történet, amikor Jézus összetörte a templomi árusok bódéit, kirakatait. (Remélem jól emlékszem, és van ilyen történet.) Na, itt is szükség lenne egy ilyen takarításra, mert jelen pillanatban a bálványimádók paradicsomának néz ki a bejárat.

Az istentisztelet is sokkal jobban emlékeztetett egy katolikus misére, mint református istentiszteletre: a lelkész alig prédikált valamit, viszont nagyon sok feladata volt a gyülekezetnek. Valószínűleg a késő esti időpontnak köszönhető, hogy mindenki gyertyát kapott, amit egész sokáig szorongatni kellett. A gyülekezet ide-oda sétált a templomban - arra gondoltam, ha minden szertartáson ennyit mászkálnak, nem csoda, hogy ilyen vékonyak az itteniek. Például felnőtt keresztelés volt: mindenkinek a templom hátsó sarkába kellett mennie, utána az volt a feladat, hogy a templom összes gyertyáját meg kellett gyújtani (80-100 gyertyát számoltam a padsorok végében és az ablakokban), miután mindenki leült, majd mindenki újból felállt, hogy a saját gyertyáját előre vigye az oltárhoz, utána 10 percig prédikált a 8 jelenlévő lelkészből egy, aki földig érő szivárványszínű sálat viselt. Nem tudom, hogy ez a sál, milyen jelentőséggel bír, de nagyon kíváncsi lennék rá. Utána máris felpattant mindenki és előre ment úrvacsorát venni: egy hatalmas serleget adtak körbe, abból itták Jézus vérét. Megfigyeltem közben, hogy a helyükön maradtak nagyon intenzív csicsergésbe kezdtek, megállás nélkül susmogtak. Volt mellettem egy hatvanas pár, na azok egyenesen illetlenül viselkedtek: egész végig hangosan kacarásztak, engem már nagyon zavart, de hogy min? Utána mindenki a helyére vonult, két percet ültünk, amíg a lelkészek énekeltek -ebben az elnyújtott beszéd stílusban - majd ismét felpattant mindenki és közösen énekeltek, utána pedig csoportosan kivonultunk a templomból. Felért a szertartás egy kisebb tornaórával.

De az a szivárványszínű sál...