Nehany napja ezt a levelet irtam testveremnek:
Tudod mekkora egy élősködő ez az indiai? Egyszer látta, hogy van egy középméretű bőröndöm, és most addig okoskodott, míg végül kölcsönadatta velem. Nagyon remélem, hogy nincs semmilyen indiai trópusi betegsége, amit aztán átad nekünk, ha a bőröndöt használjuk! „Nincsen bőröndöm és megyek Svájcba, nyenyenye…” Tudod mekkora ....? Leginkább Buddhához tudnám hasonlítani. Nagyon gazdag családba született, annyi pénzük van, hogyha semmit nem dolgozna egész életében, akkor is úri módon élhetne, sőt még a gyerekei is. Legalább is ezt mondta. Kitalálta, hogy elajándékozza az összes ruháját, bőröndjét, evőeszközét a szegényeknek. Ezt is tette, most meg semmije nincsen, és hozzám jár kunyerálni. Mivel alig maradt ruhája, állandóan mosnia kell, de mosóérméről meg nem tud gondoskodni, mert szeleburdi és felelőtlen, aztán tőlem kéri el, hogy én ne tudjak mosni…
A múltkor kb. meghívott egy afgán étterembe, aztán meg velem fizetette ki a számlát. Ő meg elajándékozta a pénzét egy utcazenésznek (nem volt csöves, csak lázadó kamasz, nálam biztos, hogy jobb anyagi körülményekkel). Magyarországra is meghívatta magát: élősködik, biztosan nálunk akar majd lakni…
Engem meg lenéz, mert én fontosnak tartom az anyagiakat. Lenéz, mert sokat akarok dolgozni. Lenéz, mert nem akarok egy rakás gyereket, hanem helyette karriert. Lenézi az európaiakat, mert szerinte testi felindulásból házasodnak, aztán meg elválnak. Lenéz, mert közöltem, hogy én biztosan nem főznék naponta háromszor a családomnak. Mindenért lenéz aztán meg jön kunyerálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése