Hamburgban általában 5-10 percnél nem esik tovább az eső –legfeljebb szemerkél; de már hozzá szoktunk, hogyha esernyő nélkül szeretnénk menni valahova és épp elkap minket az 5 perces felhőszakadás (ami egy átlagos hamburgi napon előfordul néhányszor, de még jellemzőbb az állandó szemerkélés), akkor egyszerűen csak beállunk egy eresz alá és 5 percet türelmesen várunk, aztán békésen folytatjuk tovább addigi utunkat. Ez szinte bele van kalkulálva a menetidőbe.
5 hónapos tartózkodásom alatt felállított elméletem viszont ma romba dőlt: 1 óra 15 percen keresztül szakadt az eső, de annyira, hogy nem mertem kilépni a buszmegálló fedett része alól. Időnként körömnagyságú jégdarabkákhoz is volt szerencsénk, az utakon hömpölygött a víz, számtalan tűzoltó száguldott el mellettünk a bajba jutottakért (az egyetem melletti épületből például vizet kellett szivattyúzni- nem tudom miért volt szükség 3 tűzoltóautóra hozzá). 15-20 percet álldogáltam a megállóban, de mivel ott is teljesen eláztam, felszálltam egy buszra és addig utaztam, amíg el nem állt az eső. Így sikeresen lekéstem az esti német órát (kíváncsi vagyok hányan lehettek a többiek).
Miután vége lett a bő egy órás, szélviharos szakadó esős időjárásnak és végre kezdett kitisztulni az ég, elmentem sétálni egy parkba. Igazából egy hatalmas japánkert volt a város kellős közepén. Eddig valahogy mindig elsiklott a figyelmem mellette, amit nagyon sajnálok, mert gyönyörű szép hely. A japánkert jellegzetessége, hogy sok-sok nagy kő és számos vízesés található benne. Igaz, hogy most a vihar után vízesés helyett sártenger és földcsuszamlás fogadott – kicsit úgy éreztem, mintha épp egy szökőár (cunami) söpört volna végig a helyszínen-, de nekem így is nagyon tetszett.
A hatalmas területen fekvő parkban számos kacskaringós ösvény tekereg, amelyekre akárhányszor rátértem és fordultam jobbra, fordultam balra, félköröket tettem kis tavacskák körül, cuki hidakon mentem keresztül, valahogy mindig ugyanoda érkeztem vissza. Teljesen elvesztettem a tájékozódási képességemet: mindig azt gondoltam, hogy már jó messzire eljöttem, és. ideje lenni visszafordulni, amikor megtekintettem a kiinduló pontomat.
Ebben a parkban található egy nagyon nagy játszótér is négy méteres indiánsátrakkal, ketrecekkel szabaduló művészeknek. Tényleg, van két olyan fa tákolmány, ami körülbelül 8-10 m3 nagyságú, és a fából készült oldalait, tetejét, alját, járórészét ide-oda lehet tologatni. Elég veszélyesnek tűnik, nem tudom, mely korosztály kedvence lehet, de talán nem véletlen, hogy a játszótéren két helyen is nagy táblákon ki van írva a legközelebbi kórház címe, és a sürgős esetekben tárcsázandó telefonszám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése