Elég hosszúra sikerült az első bejegyzés, remélem lesz türelmetek végigolvasni, vagy majd apránként; csak minden fontosat le akartam írni, még mielőtt elfelejteném.
Minden Budapesten kezdődött, ahol elnyertem egy 6 hónapos Erasmus ösztöndíjat Hamburgba, egy magániskolába…
13 órát utaztunk. Anyukámmal, autóval. Prágában egy kicsit el is tévedtünk, mert a GPS mindig más fele akart minket vinni, meg néha meg is szakadt a kapcsolat…de végül megérkeztünk.
Képzeljétek Hamburg tele van törökökkel! Az első észrevételem az volt, hogy rengeteg a nem német: sok-sok kendős, sötét bőrű török, sok fekete, sok kínai, sok szláv, nagyon vegyes. A németek nagyon jól öltözöttek, még a bevándorlók is. Az iskolám, a Kereskedelmi Kamara által fenntartott magániskola a belvárosban van, közvetlenül a városháza mellett. Nagyon szép és modern a belváros, és nagyon drága. Az iskolába 500-an járnak. Én a Shipping 2.év csoportba lettem beosztva, mert ők tanulnak angolul, ők csak 6-an vannak. Velünk Erasmus diákokkal már 9-en. 3-an vagyunk erasmusosok: két magyar és van egy finn lány:Pájvi, aki egy kicsit beképzeltnek tűnik (vagy inkább csak túl magabiztos). A logisztika csoporttal is vannak óráim: ők csak 5-en vannak. mivel magániskola mini csoportok vannak. Minden héten kell prezentálni, úgyhogy itt nagyon meg fogok tanulni. Spanyol órán én leszek az első prezentáló: Kubáról kell előadást tartani. Az angolt egy ír fickó tartja, na az egyáltalán nem szimpatikus nekem. Ott vagy globalizáció vagy etika, vagy marketingről kell előadást tartani. Lehet, hogy az indiai bőrfehérítő krémeket választom.
Nagyon aranyosak a csoporttársak, igazán segítőkészek. Az erasmus koordinátor meg egyenesen bűbájos, még a bevándorlási hivatalba is eljött velünk regisztrálni, meg metró bérletet venni. A metró bérlet nagyon drága: diákoknak egy hónapra 70 euró (20 000 forint). Mindenki folyékonyan beszél angolul. Van prezentáció óránk, ahol csináltunk előadás rögtönzéseket. Ez azt jelenti, hogy valaki elkészített egy prezentációt, valaki más meg előadta az övét, úgyhogy akkor látta legelőször: hihetetlen magabiztossággal, hibátlan angollal elő tudtak adni bármit. A netes telefon és a laptop alapfelszereltségnek számít az iskolában: elvárják, hogy mindenkinek legyen, mert sms, email üzeneteket küldenek, ha elmarad egy óra vagy más teremben lesz egy óra. Itt persze mindenkinek legújabb iPhone-ja van.
A kollégiumot könnyen megtaláltuk, sajnos elég messze van a városközponttól: 50 percet kell utaznom. A metrón viszont szinte mindig van hely, kevés az öreg...nem tudom hol lehetnek, mert elvileg sok idős ember lakik itt..szóval nem kell állandóan átadni a helyet. 3 vagy 4 metróvonal van, van gyorsvonat (S-bahn) néhány vonal. A metró menetideje egy irányba legalább 45 perc. (Nálunk az Örs vezér tér-Déli pályaudvar kb. 22 perc.) Sok busz van, és majdnem minden busz megállóban ki van írva táblán, hány perc múlva melyik busz jön:kiírják ha késik, ha előbb jön, nagyon klassz.
Szerintem én egy kicsit lepukkant környéken lakom: németek már szinte alig vannak: többnyire törökök meg feketék. Tegnapelőtt kicsit meg is ijedtem, mert elkezdtek verekedni a buszon. Az egyik férfi fejmagasságban kalimpált a lábával, meg a karját rugdosta egy másiknak és magyarázott neki, hogy :Weg, weg, was siehst du? Eléggé megijedtem, mert közel voltak hozzám, közvetlenül mögöttem meg két egyáltalán nem bizalomgerjesztő sötét fekete férfi állt. De szerencsére már pont szálltam le. Tegnap meg egy német nő vadul rugdosott egy csokoládé automatát az aluljáróban, mert az nem adott neki se pénzt, se csokit. De nem ám kettőt belerúgott, hanem legalább két percen keresztül folyamatosan rugdosta nem kis erővel, aztán egy másik nőnek panaszkodott egy jó darabig az automatára.
A metró bejáratoknál, aluljárókban nagyon sok pékség és gyorsétterem van: kivétel nélkül mindegyikben török dolgozik. Nagyon szokatlan nekem ez a rengeteg török. Nem is nagyon akarnak integrálódni: törökül beszélnek, török zenét hallgatnak, török ételeket esznek. Megszerettették a gyrost a németekkel és lépten nyomon gyros-os van, amit ők úgy hívnak: Döner Kebab. Szerintem nálunk otthon a McDonald's a legnépszerűbb gyorsétterem, itt eddig két McDonaldsot láttam és 20-30 Döner Kebabot.
A kollégium nagyon szép helyen van: egy parkra néz az ablakom. Eddig nem túl sokat voltam ott, mert rengeteg iskolai külön program van: többnyire vendégelőadók órái, meg sokat mászkálok, felfedezem a környéket. A kollégiumban saját szobám van: van benne ágy, asztal, szék, szekrény, polc és még egy mosdó is. Közös a fürdő és a konyha. A lakótársak nagyon maguknak valók, nem nagyon barátkozósak. Azt hiszem egyáltalán nincs német. A 60 lakó többnyire fekete, indiai, kínai, arab meg van akit olyan dél-amerikainak néznék.
Tegnap előtt vettem kenyeret meg vajkrémet meg retket a Lidl-ben (itt a csórik boltja: csak külföldi bevándorlók vásároltak, én voltam a legbizalomgerjesztőbb kinézetű) és otthon nem tudtam megenni,mert a konyhában nem volt egy darab kés se. Megkérdeztem egy turbános fekete lányt, hogy használhatom-e az edényeket, amiket találok, azt mondta igen, de két lábos, egy reszelő, meg egy szűrőn kívül nem nagyon van semmi. Gondoltam rá, hogy fogok vinni evőeszközt, de aztán gondoltam biztos lesz. Végül vettem egy tányért meg egy kést. Egyébként olyan 25-en vagyunk a folyosón, de nem szokott tumultus lenni sem a konyhában, sem a mosdóban.
Csütörtökön elmentünk a magyar fiúval a hamburgi állami egyetemre körülnézni. Hatalmas egyetem: ahogy leszálltunk a vonatról embertömegek özönlöttek az utcán, kb 10 épületük van és akkora a menza, hogy egyszerre kb. 800 ember le tud ülni, és ez folyamatosan forog: mindig tele van. Mi fél négykor zárás előtt ettünk, még akkor is nagyon sokan becsusszantak a paravánfalakat éppen behúzó dolgozó előtt.
Az erasmus irodát kerestük, hogy tudjunk kirándulásokhoz csatlakozni a többi külföldi diákhoz, de sehol nem találtuk. A könyvtáros néni hosszú keresés után rábukkant a neten, de mire áttértünk abba az épületbe sajnos már nem voltak ott. Remélem azért fogunk tudni csatlakozni hozzájuk, mert én szeretnék kirándulgatni Hamburgban, Németországban és a szomszédos országokban. Kicsit félek tőle, hogy kidobnak, mert nem vagyok az ő egyetemük diákja...
Itt nem hiszem, hogy nagyon sokat kell majd tanulni. Minden professzor mikor meghallja, hogy erasmus diákok vagyunk legyint egyet és azt mondja, hogy akkor könnyű dolgunk lesz, nem is kell vizsgáznunk. Erre mindig válaszolunk, hogy nekünk igenis szükségünk van a jegyre és a kreditre, mert különben fizethetünk vissza minden ösztöndíjat. Az ösztöndíjunk nekünk magyaroknak 360 euró egy hónapban. Összehasonlításképpen a török vendégmunkások (már állampolgárok) munkanélküli segélye havi 500 euró és abból alig tudnak kijönni. Nézelődtünk már diákmunka után. Amit megtudtunk azaz, hogy havi 400 euró keresetig nem adóköteles a jövedelmünk. A diákmunkák éppen ezért többnyire havi 400 eurót kínálnak, amit heti 10 óra, (havi 40 óra) munkával lehet összegyűjteni. Remélem tudok találni valamit, ahol nem alapfeltétel a magas szintű német nyelvtudás.
Minden héten más órarendem van. Ez is egyedi sajátossága az iskolának, hogy tömbökben tartja az órákat, így egyik héten 10 prezentáció óra van, másik héten egy se, harmadik héten 6, stb...
Itt 10 fok van ma és esik az eső. A járdákon rengeteg kavics, meg sóderhoz hasonlító anyag van (1-2 centiméter vastagságban), nagyon idegesítő menni rajta. Gondolom ezt szórták rá mikor jeges volt, hogy ne csússzon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése