Kikötőtúra
Múlt héten elmentünk kikötőtúrára. Hamburg városa 1,5 órányi vonat/autóútra található a tengertől, de az Elba folyó biztosítja az idejutást.
Nagyon érdekes volt a hatalmas teherszállító hajók között hajókázni. Több darut is láttunk működés közben: messziről azt a látszatot kelti a kikötő, mintha éppen valami nagy építkezés kellős közepén lennénk. Holott e daruk segítségével emelik be a konténereket a kamionokból a hajóba vagy kipakolásnál a hajóból a kamionba.
A hajón folyamatosan táplálták belénk az információt, bár nem sokat sikerült elmentenünk (németül volt, túlságosan lekötött minket a látvány, rengeteg számadat hangzott el). A németek nagyon szeretik a számokat :) Egyet sikerült megjegyeznem, remélem jól: a legnagyobb hajó, amit beengednek ebbe a kikötőbe 6500 konténert tud szállítani!!! Íme egy kép róla:
Hamburgban általában nagyon nagy szél fúj. Hó egyáltalán nincs. Egyszer amikor 1 centiméternyi hó esett szombatról vasárnapra, a város még hétfőn is le volt bénulva. Az ég mindig szürke. Megfigyeltem, hogy egy-egy napsütéses napon, sok nő máris miniszoknyát vesz fel (ebben az a furcsa, hogy ugyan olyan hideg van, mint egy felhős napon). Jövő hétre mínusz 10 fokos nappali hőmérsékletet jósolnak. Bele se merek gondolni, hogy milyen hideg lesz, amikor a szél a plusz tíz fokot is nullának érezteti. Novoszibirszk mellőli orosz csoporttársam csak mosolyog ezen, náluk általában mínusz 20-30 fok van télen, de néhányszor már megtapasztalta a mínusz 50 fokot is. (Megnéztem a térképén, és nincs is olyan északon Novoszibirszk.)
A hajókiránduláson néhány bátor ember és én végig kint álltunk a hajó elejében (teljes valójában akartuk élvezni a látványt). Ennek az lett a következménye, hogy belőlem annyira kiszívta erőt a szél, hogy haza érve rögtön ágyba dőltem és néhány órát aludtam kora délután, de beteg nem lettem! Beteszek egy képet magamról, bizonyítékként, hogy még élek :)
Qi Gong
Írtam, hogy nagyon lelkes vagyok az új Sportspaß tagságommal kapcsolatban, és szeretnék kipróbálni minél több fajta órát. Egyre jobban kezd kikristályosodni, hogy mi az amire rendszeresen fogok járni és mi az amit csak egyszer próbáltam ki.
Például voltam indiai táncon, ami nagyon érdekes volt! Csak sajnos nem volt kezdő csoport, és a kezdők óráján is egy teljes koreográfiát tanultunk meg egy óra alatt. Ez úgy nézett ki, hogy egy 8 lépésből álló mozdulatsort egyszer megmutatott a tanár (aki magas, vékony és szőke volt - tehát semmi köze Indiához a gyökereit tekintve) négyszer elgyakoroltuk, majd ráépített következő nyolc elemet,majd még nyolcat, meg még nyolcat, meg még nyolcat (úgy össz-vissz 80-at). Mivel én már a legelső nyolcas alapmozdulatait sem tudtam kivitelezni, kicsit el voltam veszve egész órán... de azért tetszett.
Ehhez nagyon hasonló koreográfiát tanultunk meg (csak a női részét):http://www.youtube.com/watch?v=zt8_RHq3drQ&NR=1&feature=fvwp
Kipróbáltam egy Zum-Dance-et is: ez a latin táncok aerobikosított változata: salsa, merengue, cha-cha-cha mozdulatokat alapul véve erősítünk. A németek nem igazán szeretnek előre állni: mindenki a terem hátuljában tömörül, elől meg ott a nagy hely. Én mindig bátran beállok előre, de nem nagyon járnak jól velem, mert sokszor elveszítem a fonalat, mivel nekem nincsenek meg ezek a begyakorolt mozdulatsorok, így másokat is összezavarok.
Voltam Qi Gong-on is! Amikor a tv-ben idős, távol-keletieket mutatnak, ahogy lassú, megfontolt mozdulatokkal áramoltatják az energiát (chi-t), akkor ők qi-gong-ot csinálnak. Nagyon szép gyakorlatsort csináltunk végig mi is, de egy picit altató jellegű volt.
Ideális államforma
Spanyol órán a családi kapcsolatok kontra esélyegyenlőség a munkában témakörről kellett beszélgetnünk. Magyarul: ha megüresedik egy állás, melyik országban ki tölti be? Németországban biztos, hogy állásajánlatot hirdetnek meg és megpróbálják a feladatra legalkalmasabb embert megtalálni. Ezzel szemben a latin kultúrában, ahol a család és a barátok nagyobb szerepet játszanak az emberek életében, biztos, hogy megpróbálnák valamelyik családtagjukat vagy ismerősüket bejuttatni a céghez.
A tanár, aki spanyol (és mindig késik és mindig tovább tartja az órát) azon a véleményen volt, hogy nagyon helyes, hogy a család az első. Ezen a német diákok nagyon felháborodtak. Ők nagyon érzékenyek az egyenlőségre ebben a helyzetben, nagyon mélyen beléjük van nevelve. A vita kicsit messzire ment, a korrupción keresztül eljutottunk a különböző államformákhoz.
A diákok érveltek a demokrácia, szabadság, testvériség, egyenlőség elvek mellett, de a tanár egy pillanat alatt megkérdőjelezett mindenkit, hogy miért gondolják így? Szerinte a kommunizmus is nagyszerű államforma, van ahol működik. Az észak-koreaiak boldogok, a kubaiak is boldogan éldegélnek, az afgánokra sem kell ráerőltetni a demokráciát, mert vígan meg vannak nélküle.
Olyan jól érvelt, hogy a végén szinte meg voltunk győzve arról, hogy a kommunizmus a legnagyszerűbb államforma. Ahogy ő mondta: minden nép egy szemüvegen keresztül látja a világot, csak van akinek zöld üvegű a szemüvege, van akinek piros, másoknak barna, megint másoknak rózsaszín.
Állásinterjú rossz helyen, rossz időben
Ahogy a német mondaná: falscher Zeitpunkt, falscher Treffpunkt. Jelentkeztem egy pékségbe dolgozni. Egyértelműen beleírtam, hogy a pék-láncolat melyik üzletében lennék szívesen. Felhívnak, megbeszélünk egy időpontot. Odamegyek, szólok a dolgozóknak, hogy itt vagyok, hova kell mennem. Kicsit értetlenül néznek, hogy ők most nem várnak senkit, és nem is ez az üzlet telefonszáma, biztos, hogy jó helyen vagyok?
Mikor újra felhívtam a telefonszámot, amiről hívtak, a feleség vette fel a telefont, és mondta hogy most beteg a férje, nem tud menni. Gondoltam, jó. De azért kíváncsiságból megkérdeztem, hogy hova kellett volna mennem. Kiderült, hogy a város másik végébe, mint ahol voltam.
Bennem fel sem merült, hogy esetleg rossz helyen lennék, mivel a jelentkezésnél egyértelműen egy helyet jelöltem meg. A telefonban lehet, hogy elhadarta, hogy más helyszínre kell mennem, de biztos, hogy nagyon gyorsan tette, a fél mondatot elharapva.
Hát ezért kapkodtam úgy a süti sütéssel...
Isler
Február 16.-án volt a névnapom, és a német csoportomban szokássá vált, hogy akinek születésnapja van, az visz a többieknek valami édességet. Gondoltam én is sütök valami finomat. Szerettem volna valami nagyon egyszerű, könnyen elkészíthető sütit választani, amihez kevés hozzávalóra van szükség. Így bukkantam rá az islerre.
Csak 6 fajta hozzávaló kellett hozzá és azt írta a recept, hogy egy óra alatt elkészül. 5 adag. De mivel nagy a csoport én 20 adagot készítettem. 5 óra alatt.
Mivel huszonötünknek van egy konyhája a kollégiumban, gondoltam majd vacsora után, este tíz körül állok neki összemaszatolni a konyhát, amikor a többiek már készen vannak. Kicsit elszámítottam magam, mert csak éjfélkor jutottam be. Arra se számítottam, hogy a húsz adagomat, csak három körben tudom megsütni, és a tésztát is csak két körben tudtam kinyújtani (kicsi volt az asztal).
Aztán pedig jöhetett a sütő kitakarítása (nagyon szigorú bírságokat kell fizetni annak, aki nem takarít el maga után). A sütő természetesen már rég volt rendesen kipucolva, vastagon állt benne/rajta a zsír, úgyhogy neki álltam.
Éjszaka pihentek a lekvározott sütik, másnap pedig csokiba mártogattam őket. A végeredmény életem eddigi legfinomabb sütije lett :)
Nagyon szépen, egyenletesen száradt meg a csokoládébevonat, sikerült jó édes ribizli-eper-szeder lekvárt választanom bele. Ez nagyon fontos szempont volt, mivel a csoport nagy része közel-keleti, akik az agyon cukrozott-mézezett édességeket szeretik, például baklavát.
Szerencsére ízlett nekik, mind megették :) És a német tanár - aki valamiért rajong Magyarországért - megkért, hogy fordítsam le neki németre a receptet :)
Zöld McDonald's
Egyik este sült krumplit szerettem volna enni, és nem találtam egy dönerest sem...???...(Pedig, ahogy a törökök mondják: "Döner macht schöner"-A döner szebbé tesz.)
Viszont volt egy Mcdonald's. Észrevettük, hogy az étlapon szerepel egy Veggieburger nevű burger. Nagyon megörültem neki és ki is próbáltam: egész jó volt! Volt benne saláta, sajt, majonéz és hús helyett egy zöldségespogácsa (benne répa, borsó, krumpli).
Marketing órán tanultuk, hogy a McDonald's arculatváltásra készül, és szépen apránként lecserélgeti a piros-sárga logóját, zöld-sárgára. Párizsban megnyitottak egy éttermet, ahol csak salátát árulnak. Szeretnék kielégíteni a változó fogyasztói szokásokat, és környezettudatos cégnek látszani.
Kávézók pincér nélkül
Nekem nagyon tetszik, hogy nincsenek pincérek a kávézókban. Mindenki szépen beáll a sorba érkezéskor, kiválasztja a kis kávéját, kifizeti, elveszi, leül vele, iszogatja ameddig szeretné. Ha még egyet kér, felkel és újból a pulthoz megy. Gördülékenyebben megy a rendelés is, és nem kell vacakolni a borravalóval sem.
Falmászás, gerenda, egyensúlyérzék
Ismét eljött a játszóház ideje, amely havonta egyszer megnyitja kapuit a nagyoknak is. Amíg múltkor inkább a leglátványosabb főattrakciókra koncentráltunk, mint például az óriáscsúszdára:
a trambulinra (én is tudok ilyen magasra ugrani)
az ugrálóvárra
vagy a labiritusszerű játszóházra
addig most igyekeztünk felfedezni, az apróbb, kevésbé látványos, de ugyanakkor nagyon érdekes játékokat.
Például falat másztunk. Sajnos nincs kép róla, így nem tudom bizonyítani, hogy mennyire ügyes voltam :) Körülbelül 3 méter magas és 15 méter hosszú, eleinte 70 fokos, majd, 75, 80, 85, 90, 95, 100, 105 majd 110 fokos volt a pálya. Körülbelül 70%-át meg tudtam mászni leesés nélkül. 100 fok, második falnál már nagyon kicsik voltak a fogások (a körmöm meg kicsit hosszú...). A többség a második-harmadik falon lepottyant - pedig az még vádlis volt...
Volt egy nagy, 30 centiméter széles kerék tömör fából. Azon kellett egyensúlyozva előre haladni, vagy hátra fele.
Lehetett gerendán végig sétálni.
Volt egy siketekből álló fiatal csoport, akik legó-tornyot építettek. Én éppen a trambulinon ugráltam, amikor elérték az épület tetejét (5-6 méter) és összedőlt a tornyuk. Az akadálypálya minden emeletén állt egy tartó ember, akinek annyi volt a feladata, hogy tartsa a tornyot, hogy el ne dőljön, mellette két ember pedig adogatta a felette állónak a legó darabokat, hogy építsék tovább.
Körülbelül háromszor ilyen magas volt a siketek tornya (ezen a képen még egy másik épületrészben építettek a gyerekek tornyot, most átrendezés után már sokkal nagyobb belmagasságú térben lehet építeni):
A szőnyeges csúszdán nincs semmiféle korlátozás, így lehet fejjel előre, fejjel hátra, ülve, fekve, térdelve, guggolva vagy akár állva is csúszni, egy szőnyegen egyedül, ketten, hárman, négyen...
Petty Corruption
Angol órán ismét volt egy előadónk az üzleti etika témakörében. Ilyenkor a tanár (Derek from sunny Dublin) kényelmesen elhelyezkedik az utolsó sorban és átadja a terepet a prezentálónak. Mivel picik a csoportok - angolon körülbelül tizenketten vagyunk, logisztikán hatan, marketingen kilencen - így nincs az a nyomás, hogy 5 perc alatt le kell darálni az anyagot, mert különben a tanár leállít, hogy: "köszönjük szépen" - mint az otthoni vizsgámon. Így nem ritkák a 45 perces prezentációk: van idő videókat mutatni, megkérdezni a hallgatóság véleményét, a végén kérdéseket feltenni, stb.
A heti előadó a "kis összegű korrupciós pénzekről" tartott előadást. Érdekes módon ketté választotta a fogalmat: pénz, projekt elnyerésében előnyre szert tevés érdekében (kicsit magyartalan - bocsánat) és pénz hivatalos engedélyek meggyorsítása érdekében.
A következő volt az általa felhozott példa: "Képzeld el, hogy egy afrikai kis városban vagy a semmi közepén. Egy hárommillió dolláros projekt megvalósulása múlik rajtad, de szigorú határidőkhöz vagy kötve, nincs sok időd. Az afrikai hivatalnok közli, hogy csak 45 dollárért cserébe tudja meggyorsítani az engedélyek kiadását. Mit teszel? Fizetsz neki?"
Nagy meglepetésemre az egész csoport egyhangúan azt mondta, hogy fizetne. Azzal indokolták válaszukat, hogy a hatékonyság az első, és alkalmazkodni kell adott ország üzleti kultúrájához. Ha ott ez a norma, emiatt nem kerülhet Németország hátrányba!
Azt is tanultuk, hogy a kínaiaknál az ajándékozásnak olyan fontos szerepe van, hogy a vállalatoknak külön szabályzatot kellett írnia a kínaiakkal való üzletkötések használatához (muszáj volt beilleszteni az ajándékozást, mint gesztust).
Biciklis postás, választások
Míg Németország lakossága 80-85 millió körüli, addig Hamburgban 1,8 millióan laknak. Viszont hatalmas területen terül el. A metró-, buszvonalak 40-60 percesek egy irányban!
Mivel nincs egy központja, hanem minden városrésznek meg van a maga központi része, sokan mondják, hogy Hamburg nem is város, hanem egy nagy falu. Erre ma Patricia világított rá, aki a 25 milliós Mexikóvárosból jött az itt tanuló fiát meglátogatni.
A postások nagy része sárga téli kabátot hord és biciklivel hordja ki a leveleket!
Hamburgban ma, február 19.-én helyi választások voltak: polgármesterre, a hamburgi parlament képviselőire, önkormányzati képviselőkre lehetett szavazni.
A szavazás különlegessége, hogy itt, Hamburgban - szemben a többi német várossal - nem pártokra és listákra lehet szavazni, hanem személyekre. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nem öt darab ikszet kell húzni, hanem húszat. A hamburgiak szeretik a rendszert, hogy még párton belül is válogathatnak az emberek között.
A jelenlegi polgármester: Ahlhaus, a CDU (Christlich Demokratische Union) pártból. Ez ugyanaz a párt, amiben Angela Merkel is tevékenykedik (ő is ellátogatott ide a héten).
Nemsokára többet fogok tudni a pártokról, a választási rendszerről, akkor majd utólag is elmesélem.
Sugárzás
Van egy egyetemi lap: Uni Spiegel, amiben szoktak érdekes cikkek lenni, és a nyelvezete sem annyira magas szintű, mint a Spiegel-é.
A februári számban írnak az atomerőművek biztonságosságáról. Egy gépészmérnök végzettségű, energiatechnológiára szakosodott, E.ON-nál gyakornokoskodó, jelenleg doktorandusz hallgató a következőt nyilatkozza: "Kevesen tudják, hogy egy tengerentúli repülős utazás során több sugárzás éri az embert, mintha öt évig közvetlenül egy atomerőmű mellett lakna."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése