Eleinte hiányoltam, hogy nincsenek öregek. Mindenki fiatal és szép és anyagilag jól szituált, tisztára mint egy reklámfilmben... A tömegközlekedési eszközökön mindig van ülőhely, nem kell átadni egy megálló után egy felszálló öreg néninek a helyet. A metrón mosolyognak egymásra az emberek, egymás újságát olvassák, és mindig feltöltik a belső üléseket is :)
Aztán szombaton egy külvárosi buszpályaudvar mellett megtekintettem egy hétvégi piacot, na az nyüzsgött az öregektől. Örömmel láttam, hogy azért itt is vannak szegényebbek, mint a világ minden más táján. Valamilyen választások előtt lehetünk, mert nagyon sok politikai szórólapot nyomtak a kezünkbe, sajnos nem értjük mi van ráírva.
Hamburg nagyon híres kikötőváros, a Kínából Európába érkező termékek legnagyobb részét Hamburgban teszik partra. A várostól a tenger másfél óra autóútnyira található, rengeteg a csatorna. Sokan nem is tudják, hogy itt ötször annyi híd van, mint Velencében. Általában nagyon nagy szél fúj, ami nyáron biztos kellemes, de télen felerősíti a hideget. A házak között barátságos 10 fok a kikötőben 0-nak érződik. Lehet menni kikötőtúrára, ami egy vagy kétórás hajókázás a csatornák, hatalmas folyami- és tengerjáró hajók, valamint nagyon magas daruk között. Nekem nagyon tetszett, pedig eddig csak a parton sétálgattam. A szülők is kiviszik a gyerekeiket hétvégéken, hogy gyönyörködjenek a lenyűgöző hajókban.
A héten egyik osztálytársam előszeretettel beszélt kedvenc helyéről: a piros lámpás negyedről, ahol bár-bár hátán található, na meg a többi szolgáltatás, és mindenképpen próbált meggyőzni, hogy itt tartózkodásom alatt legalább egyszer menjek el. Gondoltam magamban, hogy ezt a programot nyugodtan kihagyhatom. Azt is mesélte, hogy vannak olyan mellék utcák, ahova ha nő belép az ott dolgozó prostituáltak megdobálják tojással, mert nem akarják, hogy más nő így lássa őket.
Erre kikötői sétám végén pont oda tévedtem. Csak mentem a tömeg után és eleinte csak azt vettem észre, hogy elfogytak a nők: mindenhol férfi csoportosulások, ordító zene, transzvesztita show feliratú bolt. Ekkor kezdett gyanús lenni a hely. Még bementem egy Lidl-be az utcában (az is volt). Én egy 20 centes pudingot vettem, a körülöttem álló punk-ok, rockerek, csövesek sört. De szerencsére hamar megtaláltam a pisiszagú utcákon a metrót és gyorsan felszálltam rá.
Csöves szerencsére nincs túl sok, vagy jól rejtegetik őket, de egyik nap a buszon utaztam, amikor jött egy kéregető és mondott valamit németül. Angolul válaszoltam, hogy nem értem mit mond, pechemre ő értett engem és elkezdett angolul kéregetni. Nem volt olyan tolakodó és hamar továbbállt.
Kedvenc helyem Hamburgban az állami egyetem menzája. Fő előnye, hogy nagyon olcsó: 1,70 euróért szoktam ebédelni (a vegetáriánus ételeket a pénztárnál mindig mérlegre teszik és tömegre adják, mert mi magunk szedjük ki, nem a konyhás bácsik, elég nagy keletje van a húsmentes ételeknek, így változatos a kínálat). A metró aluljáróban 2,50-4,50 euró egy szendvics vagy egy péksütemény, a dönert még nem próbáltam. Nem tudom, hogy árulják-e hús nélküli változatban. Ha főtt ételt szeretnék enni a menzán kívül a városban 6-7 eurónál olcsóbban nem találnék. Nagyon kellemes helyen is van a menza, tele van diákokkal.
Mai nap megvilágosodtunk a német egyetemi szemeszter rendszerről: téli félév október 1-től február 28-ig tart, március szünet, nyári félév április 1-től szeptemberig tart. Ezt sok erasmus diák nehezményezi, mivel Európa más országaiban más a tanév felosztása.
A kollégiumi lakótársaim elég zárkózottak: megfigyeltem, hogy mindig gyorsan elkészítik az ennivalójukat és a szobájukban eszik meg. A feketék szeretnek grízt reggelizni és nagy hús darabokat vacsorázni. Leginkább velük szoktam összefutni. Sajnos nincsenek hozzá szokva az ajtó fogalmához, mert nem tudják becsukni. Így egész nap azt hallani, hogy ki-, becsapkodják. Most éppen az egyik folyosótársam (egy vagy két szobával lehet odébb) 23.00 órakor skálázik és operarészleteket énekel. Egyébként a többiek jól viselkednek: csendesek vagy még nem is találkoztam velük.
Itt nagyon szigorúan szelektív hulladékgyűjtenek. Kicsit más elvek alapján válogatnak, mint mi otthon, így egyelőre össze-vissza dobálom a szemetem. Például Magyarországon csak az a papírhulladék mehet a papírgyűjtőbe, ami ételszennyeződésektől mentes, itt meg a konyhában van két kuka: az egyikre az van ráírva ételmaradékok, a másikra csomagolóanyagok. Akkor most melyik a maszatos szalvéta? Ma egyébként a piros kukákat kellett kitenni, amiket a piros kukásautó vitt el. Nem néztem meg, hogy azokban mi lehet, talán üveg...
Németországban hitel kártyát nem fogadnak el fizetéskor, csak internetes rendeléseknél. Ezzel az a baj, hogy számukra minden kártya, amire rá van írva, hogy Mastercard, hitel kártyának minősül. A magyar bankkártyákra általában rá van írva, hogy Mastercard. Innentől kezdve nem tudjuk használni. Hiába magyarázzuk, hogy de ez nem hitel kártya, nem hiszik el...
Csütörtökön lesz egy nagyon klassz iskolai program: elmegyünk egy játszóházba. Ez a beltéri játszótér eredetileg kisgyerekeknek lett tervezve, de olyan nagy volt az igény a cégek és más felnőttek részéről, hogy havi egyszer néhány órára megnyitják a játszóházat a 18 év felettiek számára is. Gyerek áron! Én leginkább az IKEA játszóházához tudnám hasonlítani: sok-sok kicsi műanyaglabda, és a vidámparkhoz: óriáscsúszda, meg egy kicsit a Csodák Palotájához: kötélen egyensúlyozás, stb. Remélem jó lesz :)
Végül szeretném nyelviskolás élményeimet megosztani veletek! Fő célom itt Hamburgban, hogy jól megtanuljak németül, ezért egyértelmű volt számomra, hogy nagyon hamar szeretnék elkezdeni nyelviskolába járni a lehető legnagyobb intenzitással. Tegnap ki is néztem a neten egy integrációs csoportot (olyan bevándorlók számára szervezik, akik már hosszú évek óta itt élnek, de még mindig nem sikerült németül megtanulniuk). Ebben a csoportban jelentkezéskor előnyt élveznek azok, akiket a Bevándorlási Hivatal utasított és íratott be, hogy járjanak. Sokan teljesen tandíjmentesek. Én mint egy hete itt lévő csak a lista végén lehettem, ráadásul ma jelentkeztem egy ma induló csoportba. Először nem is akartak engedni, azt mondták tele vannak a csoportok. Nagyon elkeseredtem, mert olyan csoport ami heti négyszer van, alkalmanként négy óra csak két havonta indul, más nyelviskolákban meg nem magyar pénztárcához igazított összegeket kérnek el érte. Azért erősködtem, hogy megírnám a szintfelmérőtesztet, és végül betettek egy B1.3-as csoportba mától. Lehet, hogy ezen a szinten már nem volt annyira sok jelentkező, vagy csak a másik ügyintéző úgy gondolta, még be tud passzírozni a csoportba...
15-en vagyunk a csoportban, ebből négyen ma még nem voltak. Nagyon szimpatikus csoport, nagyon fogom szeretni ezeket az órákat. Azért sem akartam nyugati diákok között tanulni, mert ők nagyon jól tudnak angolul, és az első felmerülő probléma esetén átváltanak angolra. Ez egy állami szervezésű tanfolyam, csökkentett árat fizetek még én is (235 euró/ 100 óra- Németországban nem rossz). Arra számítottam, hogy többnyire törökök lesznek a csoportban, mivel az utcákon többnyire törököket látok, és angolul nem fognak tudni, így teljesen rá leszünk utalva a németre! Félig jól gondoltam. A csoport nagy része valóban nem tud angolul (szerencsére még a tanár is alig :)) A legtöbben már néhány hónapja folyamatosan ide járnak, mivel ez egy magas szint. Viszont mindössze egy török lány és egy török férfi van a csoportban, nincs egyetlen egy fekete sem (eddig) és nincs távol-keleti sem - pedig én pont ezekre számítottam. Nagyon színes a felhozatal: van egy belga lány, aki 5 nyelven beszél, van egy izraeli, van egy indiai, van egy iráni, van egy afgán, van egy orosz, van egy fülöp-szigeteki (mégiscsak van egy távol-keleti), van egy mexikói, akit úgy hívnak Vladimir és akinek norvég a felesége; a tanár németnek tartja magát, de apukája görög, anyukája holland. Kinézetét tekintve teljesen holland, stílusát tekintve teljesen görög :) Színes kis csoport, megint jó helyre kerültem :)
A folyosón nagyon sok fekete és távol-keleti mászkál, csodálkozom, hogy ezek a népek nem képviseltetik magukat az én csoportomban.
Még annyi érdekesség a magyar oktatási rendszerrel kapcsolatban, hogy miután megírtam a szintfelmérőt és kijavították, annyira jó lett, hogy rögtön németül kezdtek hozzám beszélni. Néhány dolgot megértettem, de a lényeget nem, úgyhogy kellett szólnom, hogy váltsunk át angolra, kicsit meglepődtek. El kellett magyaráznom, hogy nagyon erősek vagyunk írásból, olvasásból, nyelvtanból, de beszélni, és beszédet érteni szinte egyáltalán nem tudunk. A csoportban is, bár tele hibákkal, de mindenki folyékonyan beszél (németül is dolgozik a nagy többség), én alig bírok egy-egy egész mondatot összerakni...és még azokban is akad egy-egy hiba...
Szerencsére a tanfolyam nekem jobban kedvez, mint a többieknek, mert alig nyelvtanozunk és nagyon sokat beszélünk. A tankönyvünk is tele van képekkel és azokról szoktunk mesélni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése