Media Markt
Még amikor Magyarországon voltam vettem egy szótárgépet a Media Markt-ban, de nem voltam megelégedve a gép szókincsével, úgyhogy visszavittem. Kaptam helyette egy ajándékkártyát, amire azt mondták, hogy 5 évig érvényes és bármelyik Media Markt üzletben használhatom, beleértve kb. 15 külföldi országot is.
El is mentem itt vasalót venni, és legnagyobb ámulatomra rögtön tudták, hogy mi az és szó nélkül elfogadták. Globalizáció :)
Adószám
Egyik este kaptam egy levelet az itteni adóhivataltól. Eléggé megrémülten, hogy csak most érkeztem és már is adózhatok? Milyen tevékenységemre?
Kibontottam a levelet és láttam, hogy az adószámom van benne. Minden regisztráltnak automatikusan küldik. Azt írták, ha elköltözök, ha nevet váltok, bármit csinálok ez az adószám nem változik. Úgyhogy ha néhány év múlva visszalátogatnék, ezt a kört nem kell még egyszer lefutnom.
Gyerekmegőrző
Találkoztam ma egy német fiúval, akinek vannak magyar gyökerei, de a családban otthon csak németül beszélnek. Ő önszorgalomból könyvből megtanult magyarul. Elég jól tud.
Tőle kérdezgettem apró hétköznapi dolgokat, amiket nem értek, például, hogy melyik hulladékot milyen színű kukába kell dobni.
Miközben sétáltunk, hirtelen megláttam egy csomó babakocsit az egyik egyetemi épület egyik tanterme előtt. Kérdésemre érkezett a válasz, hogy igen, minden egyetemnek van gyerekmegőrzője. A menzán is van külön játszósarok a gyerekeknek.
Mozi
Érkezett a héten még egy magyar lány, aki két hónapos gyakorlaton van egy hamburgi színháznál. Vele elmentünk egy művészmoziba. A helyszín megint a piros lámpás negyed..valahogy mindig ide keveredek...
Sötét, sikátoros utcák, csak férfiak sétálgatnak, megtaláltuk a live sex show-t, a sex mozi-t, és végül egy sötét udvar végében a mi művészmozinkat is.
A film nagyon érdekes volt. Olyan emberek életét mutatta be, akik a moziból élnek (vagyis mozit üzemeltetnek) a világ különböző pontjain. 4 helyszín volt: Burkina Faso (egy franciául beszélő afrikai ország), India, Észak-Korea és egy amerikai kis város.
Franciául, hindiül, koreaiul és angolul beszéltek, német volt a felirat. Egész jól értettük.
Burkina Faso-ban 3 férfi üzemelteti a mozit. Elég nagy dolog, hogy a falujukban létre tudtak hozni egy mozit, mert elég nagy a szegénység. Az emberek alig dolgoznak, sokat unatkoznak, így ha pénzhez jutnak rögtön elmennek moziba, mert más szórakozási lehetőségük nincsen. A férfiak feleségei arra panaszkodtak, hogy az ő férjeik nincsenek egész nap otthon, mint a többi férj, mert mindig csak az új filmek beszerzésével (egy 3 tekercses filmet 3 robogón 3 ember szállít az egyik helyszínről a másikra) és a mozi fenntartásával vannak elfoglalva.
Indiában egy vándormozi utazását, felépítését, működését, majd lebontását nézhettük végig. Hatalmas sátrakat építettek fel a nagy közönségnek és kerítéssel vették körbe az egészet. Leginkább faketrechez tudnám hasonlítani a bejáratot, ahol emberek tülekedtek a bejutásért, egymásba könyökölve, egymást fellökve, hogy azután a sátorban, a földön ülve végig nézhessenek egy indiai romantikus filmet (ahol természetesen a főhősnő a legvilágosabb bőrű).
Én az észak-koreai részt találtam a legérdekesebbnek, ahol az egyetlen női mozifilm technikus kulturális központban való munkásságába nyertünk bepillantást. Nagyon meggyőző volt, hogy az emberek mindig mosolyogtak, hatalmas parkjaik vannak gyönyörű szépen karban tartva, és a mozi filmek sok esetben tanító jellegűek. Mondták is a megszólaltatott emberek, hogy ha van valami problémájuk, elmennek a moziba, megnéznek egy filmet és rögtön választ kapnak a kérdésükre. Például megjelenik egy új gaz a kertjükben, a moziban adnak filmet a kertészkedésről vagy kezdőháziasszony megnézhet főzni tanító filmet.
Az amerikai rész nem volt túl érdekes.
Sportspass (konditerem és aerobik)
Többen javasolták már, úgy hogy elmentem felfedezni az itteni konditermek világát. Legszembetűnőbb különbség, hogy itt nem lehet csak egyszer-egyszer eljönni, egyszer-egyszer egy alkalomra fizetni (ugyanez igaz az aerobik foglalkozásokra is).
Mikor először érdeklődtünk, hogy mennyibe kerül egy alkalom, az volt a válasz, hogy ide nem lehet csak úgy bejönni, fel kellett írni a nevet, telefonszámot egy papírra, és várni, hogy időpontot kapjunk egy megbeszélésre.
A megbeszélésen személyre szabott edzéstervet készítenek mindenkinek testalkata, fizikai erőnléte, saját kívánságai alapján (na meg hogy milyen sűrűn milyen időpontban tud jönni). Személyi edző nélkül, önállóan nem lehet edzeni, mindig felügyelik az embert.
Az is meg van határozva, hogy mennyien lehetnek egyszerre a konditeremben, így sok helyen csak várólistára lehet feliratkozni és 1-8 hetet várni, hogy legyen üresedés. Egyébként elég különböző fogalmuk van a teltházról, mint nekünk: várólistás termekben alig néhány ember szokott lézengeni (szeretik a teret, nem szeretik, ha egyszerre minden gép igénybe van véve).
Én aerobik órákra iratkoztam be nagyon kedvező áron: havi 3000 forint a tagdíj és annyi órát látogathatok, amennyit csak szeretnék :) Nem tudom, hogy képesek az árakat ilyen alacsonyan tartani... (Bár a termek elég nagyok, egyszerre 40-50 ember is befér, az edzőnek mikrofonja van, hogy hátul is hallják, de még így is gyanúsan alacsony az ár ebben a központban.)
5 helyszíne van a Sportspassnak, mindet lehet használni a bérlettel. A központban, ahova én iratkoztam be 4 terem van, ahol folyamatosan délelőtt 10-től este 10-ig vannak órák. Tehát bármikor mehetek, és négy különböző foglalkozás közül választhatok. Két teremben különböző típusú aerobik órák vannak: bbrp (Bauch, Beine, Rücken, Po - has, láb, hát, fenék), box aerobik, step-aerobik, cardio, work out, bodyfit (nem nagyon tudom, mi a különbség köztük). A kraftfit-tet a múltkor láttam: bazi nagy súlyzókat vesznek a vállukra és egész órán azzal guggolgatnak különböző tempóban. Van egy jóga terem, ahol jóga, tai chi, qi gong, taekwondo, gyógytorna szokott lenni. És van egy táncterem, ahol salsa, merenge, tango, hip-hop, hastánc, swing, shakira tánc van.
A kínálat nagyon bőséges, én nagyon lelkesen elterveztem, hogy két naponta kipróbálok valamit: eddig voltam tartásjavító tornán és box-on, vasárnap indiai táncra megyek. A tartásjavító tornán főleg fiatalok voltak (20-25 évesek), amin meglepődtem. Hát igen, az egész napos ülőmunka túlságosan elpuhít minket... Bár a hasat, hátat kellett volna erősíteni, nekem másnap a felkaromban és fenekemben volt izomlázam.
Hogy a nagyságot érzékeltessem: a női öltözőben 250 szekrény van :)
Nagyon szokatlannak találom a fizetési rendszert. Amikor németre iratkoztam be akkor is és amikor aerobik bérletet vettem akkor is, azt mondták, hogy most nem, majd két-három hét múlva kell fizetnem.
Németre már három hete jártam, amikor megkaptam a csekket, amit be kellett fizetnem a bankban (nem a postán fizetik a csekkeket). Aerobikon pedig közölték, hogy csak bankszámlaszámmal lehet beiratkozni, készpénzes fizetést nem fogadnak el. És alá kellett írnom egy beleegyező nyilatkozatot, hogy három havonta leemelhessék a pénzt a számlámról. 3 havonta. Ennél rövidebb időre nem lehet edzésre beiratkozni.
Szokatlan, hogy ilyen hosszú időintervallumokban gondolkodnak. És az is, hogy ekkora nagy a bizalom: három hetet jártam fizetés nélkül...
Food Inc.
Mindenkinek ajánlom ezt a filmet: http://www.youtube.com/watch?v=3YKIDnBPZYU&feature=related
Angol órán megbetegedett az előadónk (minden héten valaki prezentál), és a tanár beleegyezett, hogy filmet nézzünk az etika témakörében. Miután legális formában valami technikai ok folytán nem tudtuk elindítani a filmet, a leleményes diákok a youtube-on próbálkoztak, (és meggyőzték a tanárt, aki ír és nem nagyon ért a technikához, hogy teljesen legális forrásból került oda a film), így tiszta lelkiismerettel néztük végig a filmet.
A film az amerikai élelmiszeriparról szólt. A monopol helyzetben lévő vállalatok piszkos húzásairól próbálja lerántani a leplet. Amerikában a húsipart 4 nagyobb vállalat tartja a kezében. A beszállítóikat (farmereket) olyan helyzetbe kényszerítik, hogy vagy elfogadják a termeléssel kapcsolatos feltételeiket vagy felbontják a szerződést (és csődbe megy a farmer).
Például a csirkéknek eredetileg 76 napra volt szükségük, hogy kifejlődjenek; ma az etetési kényszer, antibiotikum, egyéb tápszerek hatására mindössze 48 nap alatt kétszer akkora tömegre tesznek szert, mint korábban. A gyakorlatban viszont ez azt jelenti, hogy a szerveik és többi testrészük nem bírja tartani a fejlődési ütemet, sokan hamarabb elpusztulnak; sokan két-három lépésnél nem bírnak többet megtenni, mert a hirtelen megnövekedett tömeg alatt összeroskad a lábuk.
Az egyik gazda nem volt hajlandó sötétben tartani őket, ahogy a felvásárló cégek megszabták, és ablakokat szerelt a hatalmas tyúkól oldalába. Azonnal felbontották a szerződését. Beszélni sem engedik a gazdákat az állattartási szokásaikról, az is azonnali búcsúzással jár. Találnak mást a helyére gyorsan.
A másik nagy téma a kukorica és szója génkezelése. A lobbisták és az amerikai vezető politikusok közötti kapcsolatok, hogy mennyire összejátszanak. Ezekre a növényekre vezettek be kedvezményes adózást, támogatásokat, így ezeket a növényeket kezdték el tovább fejleszteni, növényvédőszerekkel kezelni. Az állatokat mind kukoricával etetik, mert olcsó és laktató, gyorsan híznak tőle. Ma a boltban kapható termékek 78%-a tartalmaz szójababot. Mindenben ott van (ketchup, majonéz, joghurt, keksz, mindenféle zacskós étel, még a csokoládéban is). És ezek a termékek már hozzánk Európába is eljutottak.
Nemrég a húsipari cégek azt is elérték Amerikában, hogy a klónozott hús csomagolásán, ne kelljen feltüntetni, hogy az klónozott állattól való hús.
Húsról nem tudok nyilatkozni, de zöldségek, gyümölcsök terén itt Németország sem remekel: külsőre nagyon szép gyümölcseik vannak Marokkóból, Argentínából importáltak, de annyira ízetlenek, hogy lassan valami biopiac után kell néznem, mert eddig csak banánból találtam ehetőt. Ma is vettem epret, amit valószínűleg még zölden szedtek le észak-afrikai testvéreink, és a hatalmas eper száránál még zöld volt, míg a csücske már kezdett rohadni. Paradicsom, saláta is nagyon ízetlen, narancs nagyon rossz.
Amiből itt igazán nagy választék van az a péksütemény: azok finomak is, szépek is, nem tudom ők honnan szerzik be az alapanyagaikat.
Apróbb kulturális különbségek
Német órán kaptunk egy olyan kérdést, hogy mit nem szeretünk a németekben. A latinok (két ecuadori, egy mexikói) azonnal rávágták, hogy nehezen viselik, hogy a németek soha nem fogadnak el segítséget. Például egy ismerős nehéz szatyrot cipel, megkérdezik tőle, hogy segíthetnek-e, és az a válasz, hogy: Ich kann allein.
Vagy soha nem kínálják meg őket, ha például kekszet vagy valami könnyen oszthatót esznek, de a latinoktól szívesen elfogadják.
Másik érdekesség az ünneplés. Ha egy európai partit szervez, általában 4-8-15-25 embert hív meg. Daniela a születésnapjára 40 embert hívott meg, és 100-an jöttek el (Ecuadorban nem kell bejelenteni, ha valaki hozza a testvérét, unokatestvérét, ismerősét) közülük sokakat akkor látott először.
Van egy csoporttársam, aki Iránban született, de mivel mindkét szülője afgán, ő nem kaphatja meg az iráni állampolgárságot. Így nincsen se iráni személyije, se útlevele, talán még a születését sem jegyezték be. Ez azért érinti nagyon kellemetlenül, mert míg általános és középiskolába tudott papírok nélkül járni (fizetős magániskolába), egyetemre már nem engedik beiratkozni.
A belga csoporttársam mesélte, hogy Belgiumban úgy összevesztek a flamandok a vallonokkal, hogy 6 hónapja nincs az országnak kormánya.
A mexikói csoporttársam azt mesélte, hogy ő a 35 évével Mexikóban nagypapa korúnak számít. A két ecuadori, akik 18 és 19 évesek (apa és anya korúak) úgy is viszonyulnak hozzá. Például felnéznek rá a kora miatt és megadják neki a tiszteletet. Latin-Amerikában egy átlagos lány 16-20 évesen szüli első gyermekét, 35-40 évesen már nagymama.
Szombati német plusz foglalkozásra eljött egy vietnámi apa a fiával. A bácsi több, mint 20 éve itt él. Oly mértékben a vietnámi közösségben tölti mindennapjait, hogy még mindig alig tud néhány szót németül. Ezzel szemben a fia aki már itt született, annak ellenére, hogy otthon mindig csak vietnámiul beszélnek saját bevallása szerint sokkal jobban tud németül, mint családja nyelvén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése