Németország, a lehetőségek országa - Blogexport 2011. január 29.

Néhány kép Hamburgról:

Hamburg Rathaus

Hamburg Városháza, itt minden nagyobb városnak van saját kormánya és parlamentje, az itteniek szerdánként üléseznek. Megnéztem belülről is. Az ülésterem körülbelül akkora, mint a magyar parlamentben. Az iskolám a városházától jobbra van, közvetlenül mellette. Az idő mostanában mindig ilyen felhős, hó nincs csak nagy szél, ami azért rossz mert elég sok német dohányzik és nagyon nagy távolságra elviszi a szél a füstöt.

S-Bahn

Ilyennel járok iskolába. nagyon kényelmes, gyors, jó a kilátás, az egész várost behálózza.

Kikötő

A távolból csak a sok daru látszik. Közelebb menni bámészkodóknak gyalogosan nem lehet. Majd be fogok fizetni kikötői túrára: egy vagy két órás, hajóval körbevezetnek minket a csatornákon. A helyiek azt mondják nagyon érdekes.

Németország, a lehetőségek országa

Szűk 3 hét itt tartózkodásom óta már nagyon sokszor volt olyan érzésem, hogyha keményen tanulok, akkor bármi lehetek ami csak szeretnék. Otthon csak a Travel Channel-t vagy CNN-t nézve voltak ilyen gondolataim. Valahogy benne van a levegőben: az emberek soha nem bosszúsak, a metrón sokszor összenéznek, nagyon segítőkészek.

Az iskolában például az órán rengeteget kérdeznek. Nálunk Magyarországon, ha egy diák feltesz egy kérdést a tanár rosszallóan néz rá, hogy: Hát, kisfiam, miért nem figyeltél? Ez már elhangzott. És sokszor nem válaszol. Itt biztatják a diákokat saját álláspontok kialakítására, nagyon szeretik a filozófiai kérdéseket, nagyon szeretnek érvelni. Néha teljesen butaságot állítanak olyan nagy magabiztossággal, hogy a tanárt is sokszor elbizonytalanítják.

Angol és spanyol nyelvi óráim is vannak, de mindkét csoport olyan magas nyelvi szinten van, hogy nyelvtant egyáltalán nem tanulunk, szókincsbővítés hébe-hóba van.

Spanyolon interkulturális menedzsmentet tanulunk spanyolul, többnyire esettanulmányokat elemzünk. Szerintem nagyon érdekes: a kulturális különbségekről olvasunk, vállalati kultúrák különbözőségét vitatjuk meg. Alaphelyzetben mindig egy mexikói és egy német céget vizsgálunk, például, ha egy német elmegy Mexikóba dolgozni és a megbeszélt öt órai találkozón csak ő van egyedül jelen, nem szabad kétségbe esnie, fél nyolcra megérkeznek a tárgyalópartnerei és nem vész kárba semmi (kivéve a német elvesztegetett drága ideje).

Másik példa: ha egy barátoddal megbeszélnéd, hogy óra után találkoztok és együtt ebédeltek, de a barátod nem jön, mert az ő tanára később kezdi és fejezi be az órát, meddig várnál a barátodra? A német diákok mind azt válaszolták: legfeljebb 5 percet, a mexikóiak, akár 40-50 percet is. Azzal indokolták válaszukat, hogy ha nem várnák meg, a barátuk azt gondolná, hogy nem szeretik és nagyon egyedül érezné magát. Kollektivista társadalom, míg a német individualista.

Angol órán üzleti etikát tanulunk, és mint nagyon sok más tárgyból, itt is minden órán valaki prezentál. A prezentációk legalább 45-60 percesek. Csütörtökön a WikiLeaks-ről tartott előadást egy fiú. Azzal kezdte az előadást, hogy bemutatott egy videót, amin Irakban véletlenül gyerekeket lőnek le amerikai katonák. Az előadás filozófiai nagy kérdése az volt, hogy ha a te kezedben lenne ez a videó, mit tennél? Átadnád hírügynökségeknek vagy a WikiLeaks-nek vagy csöndben hallgatnál? Miután néhány alapadatot elmondott az alapítványról, olyan filozófiai vita robbant ki, hogy tátott szájjal hallgattam. Ez egy olyan kényes kérdés, amit ha otthon tettek volna fel, szerintem a legtöbb diák nem szeretett volna véleményt nyilvánítani (én nem szóltam a témához), itt meg nem kellett senkit biztatni, alig várták, hogy szóhoz jussanak.

Erre biztatják őket, és hogy tegyenek fel rengeteg kérdést, és építsenek fel saját értékrendszert, és nyugodtan kérdőjelezzenek meg minden eddig bizonyított tényt, amit bátran meg is tesznek. Bár végül a tanár mindig elmondja, hogy ő mit gondol, és azt többnyire el kell fogadniuk jó megoldásnak, számomra mégis nagyon szokatlan ez a sok-sok kérdés és matematikai modellek felülbírálata.

Operációkutatásból (számolós tárgy, hasonlít a matekhoz), a diákok feladata, hogy a tanár iránymutatásával rájöjjenek a hosszú matematikai képletekre. És rájönnek.

Nem kapnak készen semmilyen információt, mindenre nekik kell rájönniük. Az ő világukban a tanárok nem azért vannak, hogy egyeseket osztogassanak, hogy megnehezítsék a diákok hétköznapjait, hanem, hogy önálló gondolkodásra neveljenek.

Régebben olvastam egy Dániában tanuló magyar lány beszámolójában, hogy "a tanárok azért vannak, hogy segítsék a diákokat". Akkor nagyon távolinak, hihetetlennek tűnt ez nekem, de most már elhiszem.

Egyéb iskolai érdekességek

Valószínűleg az egy iskolai sajátosság, nem egész Németországra jellemző, hogy nem kell tankönyvet vásárolni. Minden tanár az összes diát kinyomtatja (ez a magas tandíj és kis csoport létszám miatt lehetséges) és átadja a diákoknak. Ha kijelölnek kiegészítő irodalmat, akkor pedig a könyvtárban el tudjuk olvasni. Ennek mi magyarok nagyon örülünk, mert nagyon borsos árai vannak a tankönyveknek.

Az egyetlen egy apró hátrány, amit tegnap felfedeztem az itteni oktatásban, hogy a hallgatók nem tanulnak aktualitásokról (legalábbis a mi főiskolánkon). Magyarországon oktatóink nagyon hangsúlyt fektetnek arra, hogy folyamatosan beszámoljanak és elemezzék az elmúlt egy-két hét eseményeit.

Itt arra jöttem rá, hogy sok kérdéssel kapcsolatban fogalmuk sincs a diákoknak így érvelni sem tudnak. Vagy alapvető pénzügyi ismereteik hiányoznak, ami fura a Kereskedelmi Kamara főiskoláján. Például nem tudják mi az, hogy vásárlóerőparitás, hogy van lebegő, rugalmas és rögzített árfolyam, mi az a GATT, hogy Amerikát Kína hitelezi, hogy régen az aranyhoz kötötték a különböző árfolyamokat. Ezeket egy magyarországi közgazdaságtant hallgató diák az első félévben tanulja, és nagyon szigorúan számon kérik rajtunk.

Rossz gyerekek

Menedzsment órán össze van vonva két csoport és egy kicsit többen vagyunk a megszokottnál. Ez azt jelenti, hogy nem 6 ember ül egy teremben, hanem 16. Ez nekik már tömegoktatásnak minősül és a 3. sorban ülők már mindent megengednek maguknak: egyik gyerek egész órán freestyle-bmx-eset játszott a számítógépén (röpködött és figurákat csinált). Mások kész átverés show-hoz hasonló videókat néztek laptopon és 3 órán keresztül hangosan nevettek. A 3.sorban! Szerintem a tanár azért nem szólt semmit, mert még új.

Sok olyan tanárunk van, aki nem tanár, hanem vállalatnál magas beosztású vezető és őket kérik fel tanítani, hogy olyantól halljuk az előadást, aki az életben is mestere a tudományának. Ez néha rosszul sül el, mert bár kitűnő szakemberek, de sajnos nem tudják átadni a tudásukat.

Állami Egyetem

A Hamburgi Állami Egyetem méreteitől teljesen el vagyok ájulva. Ez az a hely, ahova ebédelni járok. Utánanéztem és megközelítőleg 36 000-n tanulnak itt. Magyarország legnagyobb egyetemén, a Pécsi Egyetemen 34 000-n, az ELTE-n 32 500-an (ebből 23 000 nappalis) tanulnak. Ehhez képest sokkal diákbarátabb hely és nagy a választék a menzán.

EU-bürger vagy nem

Amikor az irániak kérdezik meg, hogy Magyarország Európában van-e vagy sem, nekik el szoktam nézni, hogy a távoli Közel-Keleten nem tanulnak rólunk. De amikor a németek kérdezik meg, hogy mi oroszul beszélünk-e, akkor már meg szoktam rájuk haragudni...

Mikor ide készülődtem, gondolkoztam rajta, hogy hozzak-e útlevelet. Minek csak elveszítem... Aztán még is elhoztam, mert szeretem nézegetni a benne lévő pecséteket :)

Úgy tudom, hogy mivel EU-tagok vagyunk személyi igazolvánnyal utazhatunk Németországba. Ha az országba beengedtek minket, akkor arra gondolnék, hogy más ügyintézés során is elegendőnek kell lennie a személyi igazolványomnak.

A Bevándorlási Hivatalban még elég volt az igazolvány, de mikor bankszámlát akartam nyitni és a helyi könyvtárba beiratkozni, kicsit elgondolkoztak, hogy Ungarn...hmm...hát onnan útlevél kell. Nem tudom, hogy hiányosak az ismereteik és nem tekintenek minket EU-tagnak, vagy esetleg más lehet az ok, de csak útlevéllel tudtam náluk ügyet intézni.

A környék, ahol lakom

A buszon láttam rossz gyerekeket. Köpőcsővön keresztül próbáltak papírgalacsinokat a buszon nekik háttal ülők hajába fújni. Mikor véletlenül sikerült nagyokat hahotáztak. Nem nagyon izgatta őket, hogy mindenki csúnyán néz rájuk. Senki nem szólt a 10-12 év körüliekre. Hát ilyen is van.

Szombati napon elég sokan mennek a helyi bevásárló központba, köztük sok-sok muszlim (talán török, arab és perzsa). Nekem kicsit szokatlan, hogy a folyosó közepére lerakják a járni még nem, csak éppen ülni tudó babát, hogy ott kiabáljon, meg törölje fel a port. E kollektivista népek természetesen vásárolni is csoportosan járnak, 3-4 család együtt, több generáció: míg az anyukák a ruhaboltban nézelődnek, addig a gyerekek a sarokban a földön fetrengenek, az apák nem is figyeltem hol vannak. Talán elektronikai készüléket vásárolnak vagy ülnek a kávézókban és nézelődnek.

Nyelviskola

Tulajdonképpen nem is nyelviskolába járok, hanem integrációs csoportba: azokkal a bevándorlókkal tanulok együtt, akiket az állam arra kötelez, hogy tanuljanak meg németül és tegyenek állampolgársági vizsgát. Ők 600 óra nyelvtanulás után B1 nyelvi vizsgát tesznek. Most hamarosan elérik a 600 órát, ezután pedig "Orientierungskurs"-ra kell járniuk. Politikát, történelmet, jogot, kultúrát kell hallgatniuk. Mivel nagyon szeretem a csoportot, megkérdeztem, hogy járhatok-e vendéghallgatóként és megengedték :)

Van két nagyon barátságos ecuadori a csoportban, akikkel nagyon jóban vagyok. Ők is mindig megvárják egymást, mint a korábban említett mexikói példában. Az egyik: Daniela középiskolai cserediák. Szeptember óta gyönyörűen megtanult spanyolul. A másik: Jonathan, akinek anyukája Németországba házasodott és hozta magával a családot. Az összes csoporttársam nagyon gyorsan beszél németül, mivel nagyon jól tudnak, de ő olyan mértékben, hogy őt még a tanár sem érti.

A két ecuadori nagyon rendes, ők az egyetlenek, akik soha nem váltanak a saját nyelvükre, mikor én is ott vagyok. Bár tudják, hogy beszélek spanyolul is, komolyan veszik a német tanulást.

Még nagyon jóban vagyok egy belga lánnyal (ketten vagyunk európaiak a csoportban), vele azért nagyon jó beszélgetni, mert a csoportban ő beszél a leghibátlanabbul (legjobb nyelvtannal).

A kollégium

Jövő héten lesz folyosógyűlés, ami azért nagyszerű mert végre találkozhatok a mindig a szobájukba zárkózó lakótársaimmal.

Arról is fog szólni a gyűlés, hogy ne nebenleben, hanem mitleben, azaz ne egymás mellett éljünk, hanem egymással: közösséget próbál építeni a felelős.

Nagyon meglepődtem, amikor a minap egyik gyerek nem csak elsuhant mellettem ahogy általában szoktak, hanem hajlandó volt velem két mondatot váltani. :)

Kedvenc lakótársam, a turbános fekete lány most is az énekével boldogít bennünket (22:30).

Munka

Mivel már majdnem három hete itt vagyok és látom, hogy alakulnak a költségeim, itt az ideje komolyan neki feküdni a munkakeresésnek.

Gyors fejszámolás: az ösztöndíjam 360 euró havonta (meglepően magas a tavalyi évihez viszonyítva), és három hét alatt sikerült 810 eurót elköltenem, pedig igazán szerény körülmények között élek.

A helyzet azért nem olyan vészes, ebbe már beleszámoltam a februári főköltségeimet is,amik: 180 euró szállás (ez olyan hiper-szuper alacsony, hogy mindenki ámul-bámul, amikor meghallja; valóban óriási szerencsém volt, és csak 25-en osztozunk egy fürdőszobán :))

A bérlet sajnos nagyon drága: 70 euró ebből a távolságból, ahonnan én járok. Kértek némi kauciót és körülbelül 145 eurót költöttem ennivalóra 3 hét alatt. És akkor még nem említettem a nyelviskolát, nem voltam kirándulni, és még zoknit sem vettem a szegények boltjában (ahol értem mit beszélnek arabul a bácsik)...

Szóval örülnék, ha találnék valamit, hogy minél többet lássak a világ e csöppnyi szegletéből... Meg is fogadtam, hogy legközelebb alacsonyabb árszínvonalú országba megyek, ahol több mindent tudok vásárolni a forintomért...Ázsia, Afrika...

Találtam is egy nagyszerű munkát, ami igazán elnyerte a tetszésemet, és még a kritériumoknak is megfeleltem, merthogy nem voltak (általában a "gute Kenntnisse in Deutsch (Wort und Schrift)" pontnál bukok el, bár nagyon jól haladok a nyelvtanulással). Szóval a munka: Leergut sortierung= hulladékválogatás. Eszembe jutottak nyomdai élményeim a sok diákkal, és szívesen jelentkeztem, de ők nem jelentkeznek...

Hozzátenném, hogy heti 10 óra hulladékválogatással annyi pénzt keresnék, mint egy magyar iskolai tanár heti 40 órában.

Aztán próbáltam a magyar nyelvtudásomra hagyatkozni, de egész Hamburgban mindösszesen két munkához kérnek magyar nyelvtudást: az egyik egy tapasztalt könyvelőt keres, a másik pedig számítógépes-játék fordítót. Erre jelentkeztem, bár gépi ismereteim nem olyan kitűnőek és játékszenvedélyem sem annyira beteges, mint amilyen lehetne, de olyan régóta betöltetlen a pozíció, hogy látok némi esélyt.

Illetve a 3. lehetőség, amivel jelen pillanatban szimpatizálok: Döneresnél dolgozni. A közelben láttam egyet, ahol ki volt rakva, hogy női munkatársat keresnek. Benéztem: hosszú, kígyózó sorok (szombat délutáni csúcs), öt török férfi kiszolgáló. Azt megértem, hogy szükségük van munkaerőre, de miért nőre? Talán a csicskamunkát akarnák elvégeztetni?

Nagy dilemmám

Dolgozzak törökökkel a gyorsétteremben?