Negyedik heti élményeim:
Könyvtár avagy logisztikai elosztóközpont
A héten ellátogattam a helyi nagy könyvtárba (Zentralbibliothek) és amint beléptem, egy hatalmas futószalag hálózatot tekintettem meg. Üvegfallal van elválasztva a nagyközönségtől a visszahozott könyvek szétválogatására beprogramozott gép.
Amikor valaki visszahoz egy könyvet, ráteszi egy futószalagra, az leolvassa, hogy a könyv visszaérkezett, ha büntetést kell fizetni ki adja a számlát, és beszállítja a gépbe, ami részlegek alapján válogatja szét a könyveket, például: történelem, földrajz, gyerekkönyvek, nyelvkönyvek, stb. Amit a nézelődő ember ebből lát az az, hogy könyvek mennek körbe-körbe egy 12 méterszer 6 méteres alapterületű 2,5 méter magas futószalagalagutakkal és futószalaghidakkal behálózott gépen.
A büntetést jegyautomatákhoz hasonló gépeknél lehet befizetni (ha valaki későn hozott vissza egy könyvet), nem tudom, hogy a befizetést külön ellenőrzik-e, de az itteniek annyira becsületesek, hogy nem hinném, hogy sok visszaélés lenne.
A polcra végül egyelőre emberek teszik vissza a könyveket, de ahogy elnézem a fejlődés iramát, nemsokára robotokat vagy más technológiai megoldást fognak alkalmazni.
A könyvtár 3 emeletes és nagyon sok könyv van, az emberek bevásárló kosárral mászkálnak föl-alá és szedik össze a kiveendő könyveket.
A könyvkivételnél is nagyon modern megoldást alkalmaznak: egy üres asztal, rajta egy vonal, egy monitor és egy kártyalehúzó. Mikor valaki összegyűjtötte a bevásárlókosarában a könyveket, odamegy egy ilyen asztal-géphez, előveszi a könyvtári jegyét (ami egy mágneskártya), lehúzza a kijelölt helyen, miután a gép beazonosította, elkezdi egyesével a vonalra pakolni a könyveket. Amint a gép leolvasta melyik könyvről van szó, megjelenik a monitoron, és teheti a következőt. végül ad a gép egy blokkot a könyvek címével és lejárati dátumával.
Ha valaki elfelejtené ezeken a gépeken lehúzni a könyveit, a kijáratnál megszólalnának a mágneskapuk.
Így elméletileg teljesen ki lehetne iktatni a humán munkaerőszükségletet. De azért van néhány ember is: ha beiratkozni vagy egy másik könyvtárból könyvet áthozatni szeretnénk, azt embernél kell kérnünk. Illetve minden emeleten számos információs pult található nagyon segítőkész munkatársakkal.
Könyvek magyarul
Jó néhány órámba telt, míg körbejártam a könyvtárat ( na jó, azért a Széchényi Könyvtárnál nem sokkal nagyobb), pedig alig néhány könyvbe néztem bele, inkább a tematikára koncentráltam, hogyha legközelebb visszamegyek, tudjam mit hol kell keresni. Van ugyan térkép, de mintha kicsit fejjel-lefelé lenne...legalábbis nekem úgy tűnik.
Ahol hosszabb időt töltöttem az az útikönyv részleg volt (mily meglepő :D ). A legtöbb német Olaszországról vagy Franciaországról vett ki könyvet, ott volt tumultus. Magyarországról 30-40 különböző útikönyvet találtam.
Később felmentem a harmadik emeletre is, ahol nagyon sok idegennyelvű olvasmány, főleg regény volt mindenféle nyelven, így a kis, vagy ritkább nyelveken is: vietnámi, cseh, latin,stb... Magyar könyvekből is találtam néhány darabot.
Könyvek, amiket végül kivettem
Bár nagyon tetszett az összes részleg, leginkább a gyerekkönyvek kötötték le a figyelmemet: nyelvi szempontból ugyanis ezen a szinten vagyok. Ki is választottam három könyvet, bár félek, hogy a három hetes kölcsönzési idő alatt nem fogom tudni kiolvasni őket.
Az egyik könyv címe: Arthur és a minimoyok, otthon most mutatták be moziban. A könyv írója Luc Besson, a Taxi és sok más francia film rendezője. Eddig hatvan oldalt sikerült elolvasnom. Nem értek mindent, de a lényeget körülbelül sejtem. (Lehet, hogy váltanom kéne még kisebb gyerekek mesekönyveire.)
Újságárusnál Jüdische Zeitung
Még az újságárusoknál is szoktam találni Magyarországról, Budapestről szóló útikönyvet. :)
Nagyon meglepődtem, mikor legelőször láttam zsidó újságot egy újságárusnál. Magyarországon, mintha kicsit próbálnák származásukat, vallásukat rejtegetni, itt meg az újságos kirakat legszembetűnőbb helyein vannak az újságaik: Jüdische ..., Jüdisch ... (sajnos elfelejtettem a pontos címeket). Mikor erre rákérdeztem mind az osztálytársaim, mind a német tanárom azt mondták, hogy nagyon érzékenyek a múltra. Nem szeretnék, ha ez (Hitler és a felsőbbrendűség) még egyszer előfordulna, ezért is engedik a sok bevándorlót és a zsidók szólásszabadsága ezért lehet ilyen "bátor".
A tanárom arra is felhívta a figyelmemet, hogy ne zsidózzak. A politikailag korrekt kifejezés a cionista.
Orosz nyugdíjascsoport
Felfedeztem, hogy minden héten van német beszélgető csoport a könyvtárban, mellyel a bevándorlókat szeretnék biztatni, hogy a kötelező német nyelvtanfolyam és állampolgársági vizsga után is használják német nyelvtudásukat. Sokan közülük családostul érkeznek és otthon csak az anyanyelvükön beszélnek, ami azért baj, mert a gyerekeik sem tanulnak meg rendesen németül, és ez a későbbiekben problémákat okoz.
Szóval elmentem egy ilyenre, és az én csoportomban csak idősebb oroszok voltak, akik az élet nagy igazságait boncolgatták (pl. az ókorban minden város víz köré épült). Nagyon aranyosak voltak és nagyon jól tudnak németül, de az orosz akcentusukat ők már nem fogják tudni elhagyni.
Az aluljáróban
A német emberek nagyon határozott emberek. Mindig tudják, hogy mit akarnak. Oly annyira, hogy miközben szélsebesen száguldoznak az egyik metróból a másikba, képesek fellökni egymást. Úgyhogy nagyon ébren kell lenni, nem lehet nézelődni, mert különben elsodorják az embert. De ez a magatartás szerencsére csak az aluljáróban jellemző.
Döneres
Pár napja nagyon gondolkodtam azon, hogy törökökkel dolgozzak. Két nap alatt összeszedtem a bátorságom és elmentem érdeklődni. A munkát nem kaptam meg, arra hivatkozva, hogy nem tudok törökül, de olyan szeretetteljesen lettem visszautasítva, hogy tüstént megbocsátottam. Ha így jobban belegondolok, tényleg csak egymásnak adnak munkát, elég összetartóak.
Így szomorkodva léptem ki az ajtón, mert valamit azért csak szeretnék dolgozni. De a rossz kedvem nem tartott sokáig, mert 10 perc alatt, amíg végig sétáltam a piac utcáján (Wandsbek Markt) négy pékségben is láttam, hogy segítőt keresnek. Volt, ahol ott hagytam a telefonszámom, volt ahol email-es jelentkezést kértek.
Folyosógyűlés
Nagy reményeket fűztem a folyosógyűléshez. 25-en vagyunk egy folyosón, egy konyhával, egy zuhanyzóval (WC-ből kettő is van). De nem nagyon akadályozzuk egymást sehol, mert mindenki többnyire be van zárkózva a szobájába. Reméltem, hogy legalább látok néhány arcot a gyűlésen, meg megismerem őket.
A gyűlés egy katasztrófa volt. A 25-ből 11-en voltunk ott, a többiek leiratkoztak. Egész végig azon vitatkoztak, hogy mekkorák legyenek a fizetendő büntetések! Büntetés, ha valaki nem jön a gyűlésre (és nem is iratkozik le), büntetés, ha valaki nem pakol el maga után, büntetés, ha valaki nem végzi el a ráosztott feladatot. Nem voltak németek, de a precízségre és rendre nagyon rászoktak már. ( A többség négy évet itt tanul.) Végül egységesen megszavaztuk, hogy minden bírság 10 euró. Nem olcsó mulatság!
Női kvóta
Egyik tanárnőnk az egyetemen felhozta, hogy most szavaz a német parlament arról, hogy legyen-e női kvóta, az az egy minimálisan meghatározott szám a politikai körökben, felsővezetők körében, amit nőknek kell betölteni. Nagy meglepetésemre főleg az osztálytársnőim voltak ellene, azzal az indokkal, hogy ők nem azért akarnak magas pozíciót betölteni, mert ez a szabály és nőt kell odatenni, hanem azért mert ők a legalkalmasabbak a posztra.
A német társadalom egyébként eléggé feminista a magyarhoz képest: vagyis a női és férfi szerepek nem válnak el élesen egymástól. A nőket nagyon megbecsülik. Van olyan osztálytársam, akit a férfi tanára félévig tanított, majd félévet otthon volt a gyerekeivel, félévet megint tanított, majd félévet a felesége tanított.
Talán ezért is van, hogy alig néhány barbi-baba külsejű nő mászkál az utcákon, bár a legtöbb hamburgi nő magas, vékony és szőke, még sincsenek annyira belekényszerítve a szépség üldözésébe; több nő pedig elég férfiasan öltözködik.
Bőrfehérítő krémek
Már említettem, hogy minden héten minden tantárgyból valakinek prezentálnia kell. Nekem minden órám a másodévesekkel van, ők egy év tapasztalattal a hátuk mögött, mind kitűnő előadók.
Én múlt héten Kuba kultúrájáról tartottam előadást spanyolul. Mivel a spanyol nyelvtudásom még elég passzív (mindent értek, de magamtól nem tudok mondatokat összerakni, mert minden németül jut az eszembe), ezért én felolvastam a mondókámat. Bár a tanár nem nagyon figyelt, pedig az ő kedvéért alig mondtam számokat (a mexikóiak nem szeretik az adatokat prezentáció közben hallani, csak utána vacsora közben beszélnek róluk), és betartottam a modern prezentáció kritériumait: maximum három szó szerepelhet egy dián. A többiek azért kitartóan figyeltek.
Ezen a héten pedig angol (etika) órán tartottam előadást, ami már sokkal jobban ment és könnyedén beszéltem 20 percet a témámról: bőrfehérítők etikája. Mivel ismeretlen volt a téma, a tanár és a csoporttársaim nagy érdeklődéssel hallgattak.
Az a lényeg, hogy az ázsiai nők fehérbőrűek szeretnének lenni. Ez néhány ezer évvel ezelőttre vezethető vissza, amikor a parasztok egész nap a földeken, a tűző Napon dolgoztak és csak az uralkodók engedhették meg maguknak, hogy az árnyékban hűsöljenek. Ezért az ázsiai kultúrák a világos bőrt a jóléttel, a műveltséggel és a szépséggel azonosítják.
A volt gyarmatokon, például Indiában az is szerepet játszik, hogy az uralkodó brittek hófehérbőrűek voltak.
A kozmetikai ipar pedig felismerte az igényt és elkezdett fehérítő krémeket gyártani és reklámozni. Ezek a reklámok néha kicsit messzire mennek: például mutatnak egy indiai lányt, aki sötét bőrű és nem talál se állást, se férjet magának. Elkezdi használni a fehérítő termékeket és rögtön kap egy jó állást és talál magának férjet. Az ok-okozati viszony miatt a reklámot Indiában betiltották. Íme két reklám, amit órán is bemutattam:
Amikor Kínában voltunk anyukámmal, minket is állandóan fényképezgetni akartak és nem értettük miért. Amikor Thaiföldön dolgoztam és néztem a tv-t, nagyon gyanús volt, hogy egy 5 perces reklámszünetben miért mutatnak 4 bőrfehérítő reklámot.
A prezentáció végén mindig egy rövid vitára kell biztatnunk a csoporttársainkat. Nekem az volt az indító kérdésem, hogy "ha te egy sötét bőrű indiai lány lennél és nem találnál férjet, és nem kapnál munkát, akkor használnál-e fehérítő krémeket, hogy növeld az esélyeidet?"
A lányos téma ellenére a fiúk sokkal többet szóltak a témához. És mindenki használná a krémet, még ha egészségre ártalmas anyagokat tartalmaz is (ezek a krémek fő alkotó eleme a higany, ami nagyobb mennyiségben halálos). Meglepődtem, hogy a németek ennyire kollektivisták, és ennyire meg akarnak felelni a társadalmi elvárásoknak.
Mikor az ázsiai bőrfehérítést a nyugati soványság rögeszméjéhez hasonlítottam, hogy a nyugati nők minden áron fogyni akarnak, nem igazán értették a párhuzamot, és egyik lány megjegyezte:" De hát mi mind soványak vagyunk." Valóban azok, úgyhogy másik példát kerestünk: a fogfehérítést, hogy bele tudják élni magukat a feladatba.
Élelmiszer
Az élelmiszer árak nagyon magasak! Afgán csoporttársammal szoktuk a hazai és az itteni termékek árait hasonlítgatni és szörnyülködni. Érdekes módon a tej olcsó: 140 forint egy liter.
Nagy szomorúságomra a zöldségek, gyümölcsök szinte mind génkezeltek. (Alig találok rothadó gyümölcsöt, pedig vadászom őket). Ez azért baj, mert bár kívülről gyönyörű szépek, de mindegyik gyümölcs ízetlen.
Ezzel szemben, amennyire rosszak a gyümölcsök, annyira finomak a pékáruk. Rengeteg a pékség, rengeteg a péksütemény, szépen lassan végig kóstolgatom őket, szerencsére nehéz nem finomba botlani.
Az egészséges németek fehér kenyeret nem esznek. Minden kenyér és zsemle magos. Ez az árakon is meglátszik: 60 forintnál olcsóbban nem találok zsemlét, de jellemzőbb a 90-100 forintos darabonkénti ár.
Lehet, hogy én vagyok ügyetlen, de eddig nem találtam se vajat, se sót. Sóból csak valami egzotikus helyről származó kristálysó van, a vajak helyén meg vajkrémek és sajtkrémek.
A németek sokat tudnak a magyarokról, és sok magyaros ételük van. Legalábbis ők így hívják. Van magyaros szalámi, magyar gulyás, magyaros chips. Rájöttem, hogy a paprikát azonosítják Magyarországgal. Mindenben, amiben pirospaprika (a fűszer) van, az nekik magyaros. Ma például vettem ungarische Chips-et. Sima paprikás chips volt. Állítólag a magyar gulyáslevesnek sincs sok köze a mi általunk ismerthez. De van benne paprika :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése