Tömegközlekedés, játszótér nagyoknak, gyümölcsevők - Blogexport 2011. január 22.

HVV (helyi BKV)

Szeretnék mesélni a helyi BKV-ról: az a rövidítése, hogy HVV ( Hamburger Verkehrsverbund ). Nagyon tiszta, nagyon pontos (két perc késést már rögtön bemondanak, mert a várakozók erre nagyon érzékenyek), nagyon kényelmes, hosszú útvonalakon közlekednek a járatok, az egész várost lefedi az U-Bahn, S-Bahn és buszhálózat, sőt még 5 hajóvonalra is fel lehet szállni a Großbereich Hamburg bérlettel, ami nekem van. Villamos, trolibusz, sikló, fogaskerekű nincsen.

A buszjegy-, vagy bérletvásárlás kicsit nehézkes, és az újaknak átláthatatlan, mert nem csak azt kell eldönteni, hogy veszek vagy sem, hanem hogy hány zónára kiterjedőt veszek. Az egész város zónákra van felosztva: buszvonalak, metróvonalak, városközpont körüli bonyolult körök hálózata. Próbáltak is egy segédtérképet alkotni a zónákhoz, de szerintem megfejthetetlen.

Én mivel elég messze lakom, nekem a legdrágább diákbérletet kell vennem (70 euró), ez 4 zónát fedne le egy irányban; de van egy olyan kedvezménye a közlekedési társaságnak, hogy a legdrágább bérletet vásárlók, minden közlekedési eszközt használhatnak Hamburg közigazgatási határain belül: Großbereich Hamburg. Így szabadidőmben szívesen ülök fel különböző járatokra nézelődni.

A baj csak az, hogy nagyon könnyen elálmosodom, mert kellemes meleg van és túl kényelmesek az ülések: mivel egy átlagos hamburgi férfi 190 centiméter magas (nem ritka a 200-210 centis ember sem ) az egymással szemben lévő ülések között elég nagy távolság van. Elég szélesek is az ülések, bár az emberek egyáltalán nem kövérek ( alig láttam egy-egy nagyobb darab nőt), inkább a vastag kabátoknak és sok csomagnak könyvelem ezt el.

Vannak úgynevezett Schnellbus-ok, ezek olyanok, mint nálunk a piros expressz buszok, ezek érdekessége, hogy a bérleten felül külön kell fizetni utazásonként még egy eurót, ezért sokan nem szeretik őket.

Este nyolc óra után és vasárnap csak az első ajtón lehet felszállni a bérletet felmutatva vagy a vezetőtől jegyet váltva. Az előre megvásárolt jegyeket nem kell sehol kilyukasztani,  mert rajtuk van, hogy melyik megállótól meddig érvényesek és hogy mikor vásárolták őket. A metró megállókban mindenhol van automata, kisebb buszmegállókban pedig felszálláskor szoktak a buszvezetőtől vásárolni.

Minden busz alacsony-padlós a kismamák és mozgássérültek nagy örömére. Kutyát lehet szállítani.

Nagyon meglepő számomra, hogy amikor az első ajtón szállok fel a buszvezetők mindig kedvesen üdvözölnek :)

Azon is nagyon csodálkoztam, amikor egyik este éjfél körül mentem haza és csövesek, részegek, romák helyett főleg időseket láttam a buszokon. Valószínűleg operából jöttek haza. Tehát nagyon biztonságos. Az aluljáróban lévő pékségek ekkor már rég bezártak, de vajon ki volt még ilyenkor is nyitva? Természetesen a döneresek és a kínaiak.

Mivel ilyen sok előnye van a tömegközlekedésnek és a németek nagyon környezettudatosak, ezért nagyon sok üzletember is metróval jár dolgozni. Viszonylag kevesen használnak autót, itt létem alatt még egyszer sem láttam közlekedési dugót.

A metrókon tv-k vannak, amik aktuális híreket, időjárást, reklámot és persze a következő megálló nevét mutatják.

Van még egy nagyszerű szolgáltatása a HVV-nek: egyéni útvonaltervezés: beírom neten, hogy honnan hova szeretnék menni, és megmutatja a legrövidebb útvonalat. Ismeri az utcaneveket, a megállókat és más alapján is lehet keresni: http://geofox.hvv.de/jsf/home.seam?clear=true

Nein oder Né

Nagyon örülök neki, hogy sokat tudok németül beszélni: vásárláskor, buszon, útbaigazításkor, bevándorlási hivatalban és mindig értenek! Én sajnos nem mindig értem őket. Az osztálytársaim is néha próbálnak velem németül beszélni mikor megkérem őket, de amint az első dolgot nem értem, rögtön átváltanak angolra, mert nincs türelmük magyarázni vagy megismételni.

Köszönéskor szinte egyáltalán nem használják a Guten Morgen-t, mindenki mindenkinek Hallo - Tschüss -szel köszön.

Valamiért azt sem szeretik kimondani, hogy nein: mindig né, nő-t mondanak helyette.

Játszóház

Csütörtök este elmentünk egy játszóházba, ami gyerekeknek lett tervezve, de havonta egyszer megnyitja kapuit a "nagy" gyerekek számára is. Nagyon jópofa játékok voltak: csúszdák, ugráló, trambulin, dodzsem, bika, akadálypálya, falmászás, legóépítés és egy hatalmas, labirintusszerű mászóka. Ebben nagyon jól lehetett bújócskázni: szűk helyeken felmászni, csúszdán le, labdák között hasra esni, zsákutcába érni, alagutakban négykézláb menekülni. Másnapra kicsit be is zöldült a térdünk.

A trambulinon való ugrálás nagyon fárasztó, versenyeztünk ki tud szaltót ugrani. Az ugrálóban a nagy darab fiúk kicsit bevadultak, mert próbálták csúzliszerűen kilőni egymást az ugráló belsejében lévő levegővel töltött rudakkal, a 60-70 kilójukat éppen csak, hogy megemelte a beszorított levegő.

Szerintem a főattrakció egy óriáscsúszda volt: soha nem is keringőzött hosszú sor, mert alig páran merték kipróbálni; akik felmentek azok közül is sokan inkább visszamásztak. Igazából nem is csúszda volt, hanem inkább egy szabadesést szimuláló építmény: egy körülbelül 5 méteres toronyba kellett felmászni, ahonnan lenézve nem ívet láttunk, hanem függőlegesen lefele, csak legalul fordul be és alakul vízszintessé. Mikor először kipróbáltam nagyon bátran, félelem nélkül ugrottam le, de mikor csak zuhantam és zuhantam a levegőben és semmim nem ért semmihez biztosan rémült arcot vághattam. Remegő lábakkal másztam ki és másodszorra sokkal bátortalanabbul másztam fel, ezúttal mikor lenéztem felülről már sokkal félelmetesebbnek tűnt , mint elsőre ismeretlenül. De azért még egy párszor leugrottam rajta az este folyamán :)

Íme egy kép róla: http://www.rabatzz.de/de/galerie/Pressebilder/PR-+TwinFalls_002.jpg.php

Nyelviskola

Megérkezett a 4 hiányzó ember a csoportunkba: egy perzsa lány, aki nem nagyon hajlandó németül beszélni, ezért a tanár mindig nagyon jól el-kézzel-lábbal-mutogat neki.

Két ecuadori középiskolás: ők cserediákok, egy évre jöttek, szeptember óta vannak itt, minden tantárgyukat németül tanulják, így gyönyörűen beszélnek németül, mindig jókedvűek, nagyon aranyosak.

Van egy Koffi nevű fekete fiú. A volt ENSZ főtitkár Kofi Annan alapján arra gondolok, hogy ő ghánai lehet. Még nem tudtam megkérdezni tőle, mert még csak egyszer volt.

Bemutatom a többieket is, mert nagyon érdekes hátterük van: van két török, az egyik halárus a halpiacon, ő van itt a legrégebben közülünk: 14 éve. Nagyon kedves, németül talán ő tud az egyik legjobban, apró nyelvtani hibái vannak csak. A másik török angolt tanít.

Egy perzsa hölgy: Golnaz, bába, vele kapcsolatban az a legérdekesebb, hogy ő jött először Németországba, a férje csak két évvel később követte (általában a férfi jön először, felméri a terepet, keres munkát és utána kihozza az egész családját).

Anna orosz, ő is nagyon régóta itt él, német férje van. Ő az egyetlen a csoportban, aki kérte a tanártól, hogy magázódjanak. (Oroszoknál ekkora lenne a hatalmi távolság?)

Van egy afgán fogorvos, aki otthoni 5 év tanulás után, itt tanulhat még 4-et, hogy elfogadják a diplomáját.

Van egy fülöp-szigeteki lány, aki mindig vigyorog.

Egy indiai lány, akinek itt kapott munkát a férje.

Egy belga lány, aki nagyon okos, és aki szerint a német csokoládé messze elmarad a belgától :)

Van egy mexikói származású Vladimir nevű fiú, aki szállodában recepciós, nagyon jól tud ő is németül. Én az ő kiejtését nem nagyon tudom megérteni.

Van egy Jeruzsálemben született arab, aki mindenáron izraelinek mondja magát.

A csoport nagy részének hamarosan állampolgársági vizsgát kell tennie, ezért erre nagyon sokat készülünk (mármint a vizsga nyelvi oldalára). A legtöbben nagyon jól beszélnek németül, nagyon sok szót ismernek, amiket tudnak is használni, bárhol megértetik magukat, apró nyelvtani hibákat vétenek, például: womit helyett, was mit-et mondanak, névelőket, névelő ragozásokat, mondatban szórendet elrontanak.

Mindenki nagyon segítőkész, mikor második órán már csak én voltam az egyetlen, akinek még mindig nem volt könyve (nem volt a boltban), többen is felajánlották, hogy eljönnek velem venni, és el is jöttek!

Haspa Bank

Jóléti és biztonságot kereső ( Németországban a legmagasabb a világon az egy főre jutó biztosítások száma) társadalom lévén nagyon sok a németek megtakarított pénze, amit bankban tartanak, következésképpen minden utca sarkon bank van.

Úgy éreztem itt az ideje, hogy én is nyissak egy bankszámlát. Azt a bankot választottam, amit a városban sétálva legtöbbet láttam (egy félórás séta során legalább 10-12 fiókot): Haspa bank, Hamburger Sparkasse.

Szerintem jó feltételekkel sikerült számlát nyitnom: fix áras diák számla: 3,5 eurót fizetek havonta (az itt egy olcsó szendvics ára), cserébe ingyenes a készpénzfelvétel, az egyenleglekérdezés, a jóváírás, az utalás, a kártya kibocsátás, kártya használati díj, és még jó néhány szolgáltatás, ami nekem nem olyan fontos. Otthon én az utalásoknál szoktam nagyon nagy százalékot fizetni, ezért nagyon csodálkoztam ezen a lehetőségen. Remélem jól értettem mindent, mert a lány nem tudott annyira angolul, én meg nem ismerem annyira a banki termékeket.

Amin még jobban csodálkoztam az a kiszolgálás minősége volt. Nagyon nagy lehet a verseny a piacon, mert ottlétem alatt, úgy éreztem magam, mintha én lettem volna az angol királyné. Semmi sorban állás (bár jókor érkeztem: péntek délután), itallal kínáltak, nagyon türelmesen elmagyaráztak mindent, készségesen válaszoltak minden kérdésemre, nem az ő hatáskörükbe tartozó kérésemet is teljesítették: szerettem volna pénzt befizetni a számlára, ehhez a bank másik végébe kellett volna mennem a pénztárhoz, de az ügyintéző elment helyettem, csak kérte, hogy türelmesen várjak. Szerződés aláíráskor minden pontnál részletesen elmondta, hogy most mit fogok aláírni. Végül pedig kaptam egy aranyos és praktikus mappát egy aranyos és praktikus szatyorban a bank logójával.

Az iskolámban is hasonlóan kedvesen és türelmesen bánnak velünk: úgynevezett "open door policy" szerint működnek. Ez azt jelenti, hogy nincs nyitva tartási idő, bármikor bemehetünk a titkárságra a kérdésünkkel, és mindig vidáman és mosolyogva segíteni fognak nekünk.

A németek ehhez hozzá is vannak szokva és ha valahol nem ilyen bánásmódban részesülnek, azonnal panasszal fordulnak a menedzsmenthez. Egyik osztálytársamnak a zsúfolt játszóházban fél órát kellett várnia a sült krumplijára, és teljesen felhergelte magát, hogy ő most azonnal megy és vissza követeli a pénzét, hogy ilyet nem lehet csinálni.

Mikor kérdeztük tőle, hogy ezt sűrűn csinálja-e, büszkén elújságolta, hogy mennyi ingyen dolgot kapott már a tudatos, jogaival tisztában lévő hozzáállása miatt. Kicsit el van szállva magától, de akit 20 évesen Szöul-ba, Dél-Koreába küld a cége dolgozni, hogy képviselje a vállalatot, annak elnézem.

A belvárosi épületekben nekem nagyon tetszik, hogy mindegyiknek hatalmas ablaka van. Így könnyedén bejut a napfény is és a németek se tűnnek olyan ridegnek, mert egy kis betekintést engednek a munkahelyükre.

PIGS (malac-országok)

Angol órán a pigs országokról tanultunk: Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország, tehát akik fizetési mérleg problémákkal küzdenek. Van a levegőben egy olyan elmélet is, miszerint az euro-zónát két részre kellene osztani: és így két külön pénzt teremteni: északi-eurót a stabil országoknak és déli-eurót a csőd szélén állóknak...

Dioxin-botrány, vegetáriánus, vegán, gyümölcsevő

A minap kezembe akadt egy "Der Spiegel" és egy nagyon érdekes cikket láttam benne. Illetve nem csak egyet, de az én nyelvtudásommal még csak egyet volt türelmem elolvasni.

Az újságok nagyon drágák, az áruk 1500 forint körül mozog, ezt is a metrón találtam. Orbán Viktorról is van kép és cikk. A helyi újságok általában írnak Magyarországról, de nem az EU-elnökségünk kapcsán, hanem a média törvényt nem tudják megemészteni és támadják állandóan.

A cikk, amit én olvastam (6 oldal) arról szól, hogy a dioxin-botrány kapcsán sok emberben felmerült a gondolat, hogy lemondjon a húsevésről, állati eredetű termékek fogyasztásáról legalább egy időre. A cikk beszámolt róla, hogy Németországban 6 millió vegetáriánus él és bemutatta a zöldségevők különböző fajtáit. Ebből a legérdekesebbek: a vegetáriánus nem eszik húst és halat, a vegán semmilyen állati eredetű terméket, tehát vajat, tejet, sajtot, tojást, tejfölt, joghurtot, tejszínt, semmilyen kekszet, csokit, tésztát, amiben gyanús, hogy ezek közül bármit is felhasználtak, nem használ bőrből készült termékeket.

Ami nekem újdonság volt az a "Fruktarier" németül (nem ismerem a magyar nevét), akik csak olyan zöldségeket, gyümölcsöket, növényeket fogyasztanak, amik nem halnak meg ezáltal. Például: ha egy cseresznyefáról leszedegetjük a cseresznyéket, a fa tovább él, de ha egy sárgarépát kihúzunk a földből a répának vége.

Ír még a cikk arról, hogy tavaly óta a McDonald's felismerte a változó fogyasztói szokásokat és bevezette a Veggie-Burger-t, ami Németországban nagyon jól fogy.